Előbbre visznek a pályázatok
Balázs Jenő, a romák helyi képviselője büszkén meséli, több pályázati lehetőségük volt Ozsdolán, mint Berecknek vagy bármilyen más településnek: „2004-ben önkéntes iskolamediátor voltam két hónapig, aztán átadtam Furus Mártának. Ez volt az első pályázatunk. Ezt követte a Második esély program, ahol többen szereztek kereskedő, kőműves diplomát, és még meg is fizették őket a tanulási idő alatt. Majd tízfajta orvosi analízisben részesülhettek az itteniek, ezt a családi orvosi rendelőben szerveztük meg. Tizennégy év alatt sikerült ezeket a pályázatokat összehoznom. Hogy a Caritas itt van Ozsdolán, ez is a  mi munkánk eredménye, mert nyitottak voltunk. Sok rábeszélésembe került, hogy a helyi tanács, a kollégák elfogadják a Caritast, de megértették, miért fontos, hogy itt is tevékenykedjenek.”

 
Fejleszteni a hátrányos közösségeket
Hubbes Kinga, a Caritas Kovászna megyei területi felelőse a többszintű, párhuzamosan zajló projekteket részletezi:
– United Networks – Integrált kezdeményezés a hátrányos helyzetű közösségek félzárkóztatásáért, ez volt a neve annak a pályázatnak, mely alapján elindítottuk a tevékenységeket Ozsdolán a polgármesteri hivatal együttműködésével. A projekt célja a szociális intézményi infra­struktúra fejlesztése a hátrányos helyzetű csoportok – beleértve a roma közösséget is –  társadalmi inklúziója érdekében Maros, Hargita és Kovászna megyében. A Norvég Alapból finanszírozott projekt 2017 januárjában lejárt, de a tevékenységek továbbra is működnek, sőt bővültek. A projekt három megyében zajlott, három szinten: helyi intervenció (Kovászna megyében Ozsdolán, Hargita megyében Siménfalván és Maros megyében Mezőpaniton), megyei operatív hálózatok és régiós fórumok.
A közösségi terepmunkával párhuzamosan működött a megyei hálózat: a polgármesteri hivatalok hálózata. Ezekbe bevontunk polgármestereket, szociális referenseket, de iskolaigazgatókat, mediátorokat is, és a hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatását érintő kérdéseket, helyi problémákat beszéltünk meg. Egyik legfontosabb téma, amivel a hálózaton belül foglalkoztunk, a telekkönyvek, a tulajdonjog hiánya volt. Beszéltünk iskolai problémákról, az iskolaelhagyásról, de volt egészséggel kapcsolatos tematikánk is. Felmerült a migrációs kérdés is, amelynek komoly hatásai vannak a közösségre nézve, hiszen a gyerekek vagy itthon maradnak, a nagyszülőkre bízva, vagy elmennek a szülőkkel, és kimaradnak az iskolából. A szülőknek jó, mert dolgoznak, pénzt keresnek, visszajönnek, fejlődnek, mentálisan is sokat változnak, és ez látszik a közösségeken. De komoly probléma, hogy a gyerekek sokat hiányoznak az iskolából, kimaradnak, lemaradnak, és nem tudnak többet felzárkózni.
Kovászna megyében a hálózati munkacsoporti találkozókat más és más településen szerveztük meg. Hét település volt benne a hálózatban: Bereck, Ozsdola, Nagyborosnyó, Zabola, Hidvég, Előpatak és Kommandó – ez most még két településsel bővült: Gelence és Bölön is csatlakozott. Ezekre a találkozókra, tematikától függően, mindig meghívtuk a különböző intézmények vezetőit is, hogy közösen találjunk megoldást a felmerülő problémákra.
A következő szint a régiók szintje volt: Kovászna, Hargita és Maros megyében fórumokon kicsit magasabb szintre vittük azokat a témákat, melyeket a szociális intervencióban részt vevő településeken azonosítottunk (a mi esetünkben Ozsdolán).
Kovászna megyében Ozs­dolán zajlott és zajlik kö­zösségfejlesztő tevékenység, el­sősorban a kishilibi roma közösségben, egy közösségfejlesztő és egy intézményi facilitátor (folyamatot megkönnyí­tő, segítő személy – szerk. megj.) bevonásával. Feladatunk az  ozsdolai közösség igényeinek, problémáinak, lehetőségeinek, erőforrásainak feltérképezése, beleértve a kishilibi romákat is, és megoldásokat keresni ezekre.
A munkánk során három típusú javaslatot dolgoztunk ki: a rövid, közép, illetve hosszú távon megoldhatóakat. A rövid távú javaslatokat sürgősségi tervbe és akciótervbe foglaltuk, és ezeken el is kezdtünk dolgozni az önkormányzattal (ilyen volt például biztonsági korlát elhelyezése a roma közösséget a faluval egybekötő hídon vagy az út kövezése). A középtávúakra pályázati lehetőségeket azonosítunk az önkormányzatnak; és a stratégia jellegű, hosszú távon megoldandó feladatokra készült maga a stratégia. Ozsdolának volt már fejlesztési stratégiája, mi ehhez készítettünk egy kiegészítési javaslatot, amely elsősorban szociális témákat érintett. A stratégia egy 13 projektötletet magában foglaló projektportfóliót is tartalmazott. Ezek a projektötletek nemcsak a romákkal voltak kapcsolatosak, hanem az egész közösséget érintették.
Az egyik ilyen projektötlet volt egy nappali foglalkoztató központ létrehozása hátrányos helyzetű gyerekek számára, és úgy hozta a gondviselés, hogy éppen az egyik általunk szervezett fórumon derült ki: van egy svájci finanszírozó, aki hasonló nappali központok létrehozását támogatná, elsősorban Hargita megyében. Akkor mi éltünk ezzel a lehetőséggel, s így hoztuk létre az ozsdolai nappali központot, melynek fenntartásához fele részben az ozsdolai tanács is hozzájárul.
Nagy dolog volt ez, mert minden, ami roma téma, nehezen mozdul előre. Legtöbbször annak ellenére, hogy a jó szándék megvan, amikor pénzről kerül szó, akkor nagyon nehézkessé válik minden, hiszen annyi egyéb van egy tanács feladatkörében.
A nappali központ elindítása egy újabb pályázati lehetőséget hozott magával. Nemrég indítottunk az osztrák Caritassal egy közös pályázatot, amelynek a neve rövidítve: DARE – Álmodd meg, tervezd meg, valósítsd meg és fejezd ki. Ez az iskolában és a nappali központban is zajlik.
A közösségfejlesztő munka eredményeként jött létre egy, a fiatalokat felkaroló program is. A kishilibi fiatalok heti rendszerességgel találkoznak kollégámmal, Péter Szabolccsal. Célunk a fiatalok egyéni és szociális készségének fejlesztése, a szociális felelősségvállalás és önkéntesség népszerűsítése a roma fiatalok körében.

A fiatalokban a jövő
Péter Szabolcs közösségfejlesztő a fiatalokkal végzett munkájáról mesél:
– Az elmúlt két évben közösségfejlesztőként dolgoztam a Kishilibben: összehívtuk a közösségi tagokat, s felmértük, hogy milyen problémájuk van. Elmesélték, hol lenne szükség segítségre. Összeírtuk ezeket, fontossági sorrendet állítottunk fel, és készítettünk egy sürgősségi tervet. Ezt a közösségi képviselőkkel együtt a polgármesterrel is megbeszéltük.  Kellett a polgármesteri hivatal nyitottsága, mert önrész is volt ebben. A fiatalokkal rendszeresen találkozom, minden szerdán. Iskola után tudják, hogy jönnek csoportba beszélgetni, közösségi játékokat játszani, de voltunk már kirándulni is. Beneveztünk a fiatalokkal a Gyulafehérvári Caritas által meghirdetett Hagyj nyomot! önkéntes akcióba is. Ez nagy előrelépés, mert sepsiszentgyörgyiekkel is megismerkedhettek, s megmutathatták, hogy Kishilibben ők mit tevékenykednek, kinek hagytak nyomot az életében. A csoportba járók száma nem állandó, olyan is volt, hogy hatan voltunk, és olyan is, hogy húszan. Decemberben sokan vannak itthon, nyáron vagy tavasszal nincsenek ilyen sokan a közösségben. Amit még fontos megemlíteni, hogy minden nyáron tábort szervezünk a kisiskolásoknak, melyen 60–80 gyermek vesz rész, nemcsak roma gyerekek, hanem magyarok is. Igazából itt találkozik a két közösség. Szerintem fontos a gyermekekkel, fiatalokkal foglalkozni. A felnőttek nehezebben változnak.
A Caritasnak több mint hetven önkéntese van. Az ozsdolai Lázár Arnold a Gábor Áron-iskola tanulója Kézdivásárhelyen, lassan két éve jár a különböző tevékenységekre segíteni.
– Miért szeretek ide járni? Legfőképpen a közösség miatt. Összetartók vagyunk, kedvesek. Mindig próbálunk valami mást, változatosabbat. Nincs az, hogy valakit kiközösítünk azért, mert más. Elfogadunk mindenkit úgy, ahogy van, próbálunk segíteni. Egyszer megkérdezték tőlem, miért megyek, ha nem fizetik? Nekem sokat jelent, hogy egy olyan közösség tagja lehetek, amelyet szeretek, ami nekem már-már olyan, mint a családom. Vannak itt nagyon jófejű, kedves emberek. A felszabadultság az, amit én a Caritasnál megtaláltam.