A katalán probléma – elsősorban magának Barcelonának a sorsa – egyike a spanyol élet legbonyolultabb kérdéseinek. Megértéséhez gazdasági és történelmi struktúrák mélyére, a föníciai időkig kellene lehajolni, amikor a barcelonai kikötő már nevezetessé vált a Földközi-tenger nyugati felén. Helyzete, politikai hovatartozása mindig kapcsolatban állt a tengerrel. Kikötőjének területe több mint 300 hektár, a rakpartok hossza meghaladja a tíz kilométert, a legnagyobb óceánjárók is könnyen befutnak oda...
A város első nevét a karthágói Barkasz család adta. A rómaiak alatt már Barcinónak hívták, s e név alatt lett fővárosává a nyugati gótok királyságának. A mórok 712-ben, egy évvel végzetes győzelmük után foglalják el, de csak rövid időre. 874-ben szabad grófsággá küzdi fel magát, megkezdődik dicsőséges középkori korszaka. Három évszázadon át tart, míg egy dinasztikus házasság össze nem köti a szabad Katalónia sorsát az egészen más, kontinentális adottságoknak és hagyományoknak engedelmeskedő aragon királysággal. Barcelona utoljára 1464-ben választott katalán királyt, és lakossága általában gyűlölte a mindenkori spanyol alkirályokat, de Borgia Szent Ferenc emberibb emléket hagyott maga után.
A város önállóságának jelképét, a Százak Tanácsát már I. Károly megfosztotta eredendő hatalmától, a három Fülöp kancelláriája is egyre inkább csökkentette a katalán emlékvilágban még élő nemzeti öntudatot. IV. Fülöp uralma alatt erőteljes függetlenségi mozgalom bontakozik ki. Egy évtizedig tart, míg a kasztíliai csapatok – kemény ostrom után – beveszik a katalán fővárost. A megbékéltetés spanyol módra folyik, és nem kesztyűs kézzel...
A katalán föld erőteljes társadalmi mozgalom központjává vált a XIX. század közepén. Fővárosát Franco csapatai csak 1939 januárjában veszik birtokukba. Mintha a régi ,,spanyol kéz” emléke lenne. 1960-ban a barcelonai városi törvényhozás új alkotmányt kap.
A fenti adatokat egy olyan könyvből vettem, amely két kiadást is megért. Ez segített tájékozódni az Európa túlsó végén levő nép történelmében. Néhány mondatot még a békésebb, 2009-es katalán fővárosról: 1,6 millió lakójával Spanyolország második legnagyobb városa. Rendkívüli múltra tekint vissza. A helyi mondák szerint a mai helység elődjét i. e. 218-ban alapította Hamilkar Barkasz karthágói hadvezér. Katalónia 1714-ben, a spanyol örökösödési háborúban vesztette el függetlenségét és lett Spanyolország része – Barcelonában azonban a mai napig működik a katalóniai parlament, a város kétnyelvű, a barcelonai lakosok többsége pedig katalánnak és nem spanyolnak vallja magát.
A fentebb említett háború során a város jelentős része elpusztult, ami lehetőséget teremtett az ambiciózus művészek és építészek térhódítására: az eltelt évtizedek, évszázadok alatt folyamatosan átalakult, színesedett. Eddig két világkiállításnak adott otthont. Az elsőt 1888-ban, a másodikat 1929-ben rendezték meg. 1992-ben a világ legjobb sportolóit látta vendégül. Látnivalója számtalan. A Ramblákon, Barcelona legnépszerűbb sétálóutcáján Miró világhírű műalkotásai... Gaudí életművének és Barcelona építészetének ékköve az organikus építészet mintapéldánya, a Sagrada Familia- (Szent Család) templom, amely valójában a világ leglátogatottabb építkezése, hiszen a monumentális bazilika immár 126 éve épül, és várhatóan 2026-ban, Gaudí halálának 100. évfordulójára készül el.
Katalónia fővárosának az UNESCO-világörökséghez sorolt értékeit oldalakon át sorolhatnám, de lelkesedésemen csorba esik, ha a tavaly őszi politikai forrongásokra, a katalán függetlenségért folytatott küzdelem fejleményeire gondolok. Vajon mikor lesz béke a sokak által édenkertnek tartott Földközi-tenger nyugati partvidékén?
