A szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör évente különleges, mondhatni, korszerű, de hagyományos farsangi elemekre is épülő műsorral lepi meg az ikertelepülés lakóit. A helybeliek tapsviharral jelezték örömüket a szombat este bemutatott énekes-zenés farsangi műsor szereplőinek, hiszen ez a csonka hónapra szorítkozó egyik legrégibb ünnepkörünk.
Kelemen Alpár karmester, a műsor szervezője-rendezője üdvözölte a zsúfolásig megtelt terem közönségét, és megkülönböztetett tisztelettel a meghívott sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség keretében működő Kriza János Dalárdát, amellyel régóta baráti kapcsolatot ápolnak. Meghívott vendégnek kijár az elsőbbség – emelte ki Kelemen Alpár, és színpadra lépett a többéves múltra tekintő, díjazott együttes. John Ritter angol zeneszerző Gyönyörű, mint amit az Isten formál... című kórusművével nyitották zenei összeállításukat. Az amúgy hamar vidámabb számokra váltó műsorban – elvégre a farsang a vigadalom és a jókedv időszaka –, zömében arcukkal is vidámságot sugározva a bemutatott népdalokkal, népdalfeldolgozásokkal (Halmos László, Birtalan József, Gárdonyi Zoltán...) érdemelték ki a tapsvihart. Zárószámként Karai József friss és pattogó Ugrótánca illett be a farsangi hangulatba. Vezényelt Dénes-Karácsony Gabriella, zongorán kísérete Krecht Emese.
A szentivánlaborfalvi színpad díszletei – helyben gyűjtött és kinagyított egykori világháborús fényképfelvételek – sejtették, hogy a vendégfogadó férfi dalkör műsora már szomorúbb, mondhatni történelmi témára vált. A kurucdalok (Csinom Palkó, Tyukodi nóta, Török bársony süvegem, vagyis Béri Balog Ádám nótája) – hisz népünknek volt alkalma jócskán megtapasztalni az egymást követő hadakozásokat-harcokat és konok megpróbáltatásokat – mint fülbemászó s részben ismert énekek is illeszkedtek a farsangi műsor hangulatába.
A hadtörténeti téma felé hajló műsorban második világháborús katonadalokból és megzenésített virágénekekből válogatott zenés összeállítással emlékezett a helybeli négytagú Feketeügy-zenekar a Doni-katasztrófa 75 éves évfordulójára. Bevezetőként Kelemen Alpár a gyászosan végződött eseményekről adott rövid ízelítőt. A szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarban 1943. január 12-én indította meg támadását, amelynek következtében a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg mintegy százezer katonája vesztette életét. A doni veszteségekről sajnos, még jelenleg sem állnak rendelkezésünkre pontos és megbízható adatok. A jelenetet a Makám Együttes A Don kanyar felé című énekével zárták, „amelyet mi egy keveset helyi lehetőségeink szerint alakítottuk” – mondotta Kelemen. Gitáron kísérte Bartos Károly komollói református és Buzogány-Csoma István helybeli unitárius lelkész. A műsort kosaras bál követte. Zenélt a Nostalgic zenekar, énekelt Tóth Tünde.
