A hosszan tartó háborúk mindig nagy változásokat eredményeztek az élet minden területén. A második világháború nem csak méretét és erejét tekintve jelentősebb az addigiaknál, hanem a bevetett haditechnikánál fogva is. Az atombomba kipróbálása legalább annyira pusztítónak bizonyult, mint a középkori nagy járványok, csakhogy utóbbit a tudatlanság, előbbit pedig a tudás váltotta ki. Az atomfegyver használata nemcsak a biológiai létre, hanem a tudatra is hatott.
A második világháború utáni időszak a ,,megbántam és jóváteszem" jegyében fogant újjáépítéssel, újraértékeléssel kezdődött. A háború sújtotta földrészeken mindent újra kellett kezdeni ahhoz, hogy újra hétköznapi értelemben vett normális életet lehessen élni.
Az élet mindenütt felpezsdült, de a nagy ütemű ipari fejlődés némely vidékeket gazdaggá, előrehaladottá tett, mások meg lemaradtak. Ez sokfelé életmódváltást és egyre nagyobb életmódbeli eltéréseket eredményezett. A gazdaságilag fejlett államok polgárai a biztonság, a kényelem fokozódásával egyre tervezhetőbb, előreláthatóbb, így nyugodtabb életet mondhattak magukénak. A fizikai tehermentesítés — gépek, háztartási gépek használata —, az utazási és kommunikációs gondok egyszerűsödése — személygépkocsik, telefon, tévé stb. — az életenergia megsokszorozódását eredményezte. Mindez az egyén életére is hatott, több idő jutott szórakozásra, az anyagi jólét lehetővé tette a világturizmus kialakulását.
Lassan a természet csak kellék lett az emberek életében: energiaforrás, szabadidős helyszín, kísérleti terep. A vallás is háttérbe szorult, hiszen az ember lassan már önmagát imádta, és a mindent lehetővé tevő pénzt. Mindennek következményeként pedig egyre inkább elhatalmasodott az önzés.
A szegényebb országok igyekeztek követni a gazdagok példáját, és ennek érdekében próbáltak pénzzé tenni mindent, ami eladható: altalajkincseket, fát, természeti szépséget stb. Amiért gyarmatként még fegyvert fogtak a gyarmatosítók ellen, azt most önként adták el viszonylag csekély bevétel fejében. E szemlélet és stratégia alól az ember által teremtett értékek sem képeztek kivételt.
A robbanásszerű életszínvonal-növekedés helyett azonban csak enyhülés lett az eredmény. A föld kiaknázása ellenben soha nem tapasztalt méreteket öltött, a hitvilág egzotikumként szolgált a nyugati turisták számára, a szegényes életmód látványa pedig tovább táplálta bennük saját magasabbrendűségük tudatát. A nagy fejlődés mellett nem várt negatív hatások kezdtek feltünedezni. A természeti katasztrófák — árvizek, földcsuszamlások —, addig nem ismert halálos betegségek gyors terjedése ráébresztette az embert a veszteségeire. Mindezekhez még hozzájárult a stresszes, kevés mozgással járó, elkényelmesedett életmód.
Az az ,,aranykalitka", amely egy jól körülhatárolt, kényelmes életmódot teremtett az anyagi értékek felfuttatásával és a szellemiek, lelkiek leértékelésével, kezdett kényelmetlen lenni. Az életenergia fokozatosan megcsappant.
A szerényebb államok polgárai egyre inkább visszatértek szellemi értékeikhez, vallásos hitükhöz, hiszen nem tudták behozni lemaradásukat. Ez a változás önértékelésük helyreállításához és életenergiájuk növekedéséhez vezetett, elfogadható egyensúlyt teremtett a természet és az ember között.
