A szociáldemokraták előző két kormányában is ritka díszes társaság jutott jelentős funkciókhoz, s az eredményeket láthattuk az összetákolt, jelentős reformokat ígérő, de többnyire káoszt eredményező törvényeken. Most úgy tűnik, a legcifrábban teljesítő, leginkább megkérdőjelezhető miniszterek többsége helyén marad, megfelelő a politikai hátterük, és idejében megérezték, melyik oldalra kell állniuk. Kicsit sem számít, hogy hozzá nem értésük miatt már rég nevetség tárgyai, gúny célpontjai. Mint ahogy az sem, hogy kényelmes (vagy kényelmetlen) alkudozásaik ideje alatt történelmi mélypontra zuhant a lej, napról napra nő az infláció, a válság szele már nemcsak lengedez, de egyre erősebben fúj.
A jelenlegi kormánykoalíció parlamenti többsége még létezik, de ugyancsak ingataggá válhatott, mert nagyon igyekeznek saját oldalukra állítani az RMDSZ-t és a kisebbségek képviselői csoportját.  Ez utóbbi nem nagy kihívás, az RMDSZ azonban látványosan kéreti magát. Az elmúlt év tapasztalatai is megalapozták bizalmatlanságukat – jóformán egyetlen kitűzött célt sem sikerült valóra váltaniuk –, és az egyre-másra felcsapó magyarellenes hangulatkeltés sem segíti a közeledést. A szövetség vezetői többször leszögezték már, nem kívánnak kormányra lépni, de tárgyalnak a koalícióval, hisz az ellenzék még arra sem hajlandó. Ilyen körülmények között érthetetlen, hogy a Viorica Dăncilă kijelölt kormányfővel és Liviu Dragnea pártelnökkel folytatott megbeszélésen miért kerülték a kényes témákat. Mindkét fél utólagos nyilatkozataiból az derült ki, a kisebbségi jogokról, ezek kiterjesztéséről szó sem esett a tárgyaláson. A leendő miniszterelnök szavai szerint nem ilyen csip-csup dolgokról, hanem „fontos projektekről” beszéltek, Kelemen Hunor nyilatkozatából pedig kiderült, azon túl, hogy megtartanák két államtitkárukat „elsősorban az oktatásról, az infrastruktúráról, a regionális fejlesztésről és a decentralizációról” egyeztettek. Az araszolgató, kis lépések politikája került ismét előtérbe, még akkor sem fogalmazzuk meg valós bajainkat, amikor ez nem rontja az állítólag amúgy is lazára tervezett együttműködés esélyeit. A gondokról, a megcsorbított kisebbségi jogokról, a mindennapossá vált magyarellenességről, a visszaélésekről majd később esik szó, valamikor... Akárcsak az autonómiáról, amelynek statútuma beterjesztése soha nem időszerű, mindig egy majdani távolabbi időponthoz kapcsolódnak némely halovány tervek. Bár csak jövő héten döntenek, mindebből előrevetíthető, az RMDSZ megszavazza az új kormányt, akkor is, ha nem sokat kér és majdnem semmit sem remél cserébe.