Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az EMŰK vezetőjének köszöntője után Sebestyén-Lázár Enikő szoprán Mozart-áriát adott elő, zongorán kísérte Kőmíves-Bokor Zsuzsa. Fazakas Tibor munkái ritka stiláris egységet mutatnak, témáit sorozatba rendezi, kulcsfogalmai a tér, mozgás, keletkezés – emelte ki megnyitóbeszédében Dimény András képzőművész. Művészetében fontos kiindulópont az op-art műfaja, az alkotó a Victor Vasarely jelezte irányban bontakozott ki, képein mértani formák váltakoznak. Az önkifejezés eszköztára Fazakas Tibornál stabil, vizuális nyelvi játékokat eredményez.
Fazakas Tibor 1946-ban a Brassó megyei Barcaújfaluban született, művészeti tanulmányai után 1968-tól Vajdahunyadon él, rajztanárként dolgozott. Megköszönve a meghívást úgy fogalmazott, a mostani a legszebb, legmeghatóbb kiállítása. Sepsiszentgyörgyön harmadszor jelentkezik egyéni tárlattal, először 1977-ben a Székely Nemzeti Múzeumban, másodszor 2006-ban a Lábas Házban állított ki.
Érdeklődésünkre elmondta, 2010. óta nyugdíjas, a most bemutatott sajátos stílusú festményei mellett – mint magyarázta, Vasarelytől indult el, ám hozzátette saját, egyéni hangulatát, evangélikus hitét – tájképet, tusrajzot, pasztellt és vegyes technikájú képeket is készít. Vajdahunyadon pályája kezdetén akár háromszáz gyermeket is tanított egy évfolyamon, ma már nagyon megfogyatkozott a magyarság, egy-nyolc osztályban összesen tizennyolc magyar diák tanul.