Az elmúlt egy évről Lázár-Prezsmer Endre programfelelőst kérdeztük. „Van okunk az örömre, és nemcsak az évforduló miatt, hanem azért is, mert az elmúlt egy évben 42 ezer látogatónk volt, és ebbe nem számítottuk bele azokat az alkalmakat, amikor egy-egy történelmi esemény kapcsán vagy máskor egy-egy iskolás csoport beült a vetítésre a pedagógusokkal együtt. Ilyen jól megszervezett vetítéseket ugyanis rendszerint kiajánlunk az iskoláknak, akik élnek is vele” – újságolta.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy nemrégiben fontos törvényváltozás történt: eddig ugyanis csak román szinkronnal és felirattal lehetett vetíteni filmeket, de a mozit fenntartó városi önkormányzat által szorgalmazott, a parlamentben tavaly elfogadott módosítás nyomán immár magyar felirattal és szinkronnal is lehet vetíteni filmeket azzal a feltétellel, hogy ugyanazt a filmet román szinkronnal és felirattal is bemutassák.
„Az első születésnapra összeállított ünnepi programkínálat mintegy keresztmetszete akart lenni műsorpolitikánknak és tevékenységünknek. Legfőbb célunk, hogy a filmeket minél szélesebb közönséghez eljuttassuk, emellett viszont kulturális centrumként is működjünk, ezt tükrözi a jelen műsorsorozat is, melyben helyet kapott könnybemutató, élő zenés koncert kis filmvetítésekkel színesítve, továbbá plakátkiállítás és közönségtalálkozó a Viszkissel, de a gyerekek sem maradhattak ki: az Evilági együttes dalai között a Legendárium rövid animációs filmjeit tűztük műsorra” – magyarázta Lázár-Prezsmer Endre.
Ami a sepsiszentgyörgyiek kedvenceit illeti, úgy tűnik, a magyar filmek nagyon népszerűek, vezetik a toplistákat, vetítésük mintegy 7500 látogatót vonzott. Ez a szám a negyvenkétezer nézőnek mintegy tizennyolc százaléka. A népszerű filmeket újra és újra műsorra tűzik, reklámozásukra on­line felületeken, közösségi oldalakon különböző játékokat és szavazásokat hirdetnek.
A pénteki napon két helyi alkotó által készített dokumentumfilmet vetítettek: Vörös T. Balázs és Filep Farkas filmje, az Emlékmű helyett Vaszi Jánoska tragédiáját boncolgatja, megszólalnak a szoborrobbantás tanúi, Jánoska osztálytársai és mindazok, akiket a kommunizmus eme vértanújának tragikus sorsa máig foglalkoztat. Vargyasi Levente Tehenesek című dokumentumfilmje a tehéntartók sorsát követi nyomon, sajátos demokráciánk mindent és mindenkit ellehetetlenítő körülményei között. Az ünnepi műsor egyik érdekes eseménye Dancs Árpád MoziMániáim – A sepsiszentgyörgyi mozizás története című könyvének bemutatója volt. A közönség megtekinthette Dancs Árpád mintegy kilencven darabból álló plakátkiállítását is, Luppinger Attila filmzenéket játszott, Dancs Árpád hangulatos történetekkel szórakoztatta a nagyérdeműt. A nyolcvannyolc oldalas könyvben – persze, szubjektív módon – a háromszéki mozizás történetét veszi számba a húszas évektől egészen napjainkig, s mint ilyen, hiánypótló dokumentum, sok fotóval, plakátokkal, érdekes történetekkel. Többek között a teljesség igénye nélkül külön teret szentelt a helyi színészek bemutatására, akik különféle mozifilmekben vállaltak szerepeket. De azt is megtudhatjuk például, hogy a negyvenes években a sepsiszentgyörgyi mozikritika miért marasztalta el Karády Katalint: mert egyedi stílusa és megjelenése volt, és nem hasonlított egyetlen csacsogó, sápítozó üdvöskéhez sem.
A csíkszeredai születésű, magyarországi bankrablásai nyomán Viszkisként elhíresült Ambrus Attila életét bemutató, A Viszkis című film egyben korrajz is. Bemutatja többek között a magyar bürokráciát, megpendül bennünk a hontalanság húrja, ahogy a „román” Attilát kezelik a magyar és a román hatóságok, sőt, még budapesti barátnője szülei is. A huszonhét banki és postai rablást elkövető Viszkis médiasztár lesz, tettét nem a pénz, hanem a figyelemfelkeltés motiválja. Megrázó jeleneteket is látunk a filmben, például amikor Attilát a javítóintézeti gyerekek szertartásosan leköpik, miközben fejük fölött ott virít a mindenható diktátor arcképe. Lázár-Prezsmer Endre ismertette: év közben máskor is igyekeznek úgy bemutatni filmeket, hogy meghívják az alkotókat, és utána közönségtalálkozót tartanak. Ez esetben Ambrus Attilával, az igazi Viszkissel lehetett találkozni, aki jó pár történetet felelevenített kalandos életéből, egyebek mellett elismerve azt is: ha nem került volna börtönbe, valószínűleg ma már nem élne, hiszen „ebből a buliból” nem lehet kiszállni, és a szerencse sem tart ki örökké az ember mellett. De szólt arról is, milyen élmény az, amikor egy vásárban találkozott egy korábbi olyan banki alkalmazottal, akit egy 20 évvel azelőtt elkövetett rablás során bezárt a szekrénybe – alighanem érthető, hogy ma sem kitörő örömmel üdvözölte…
Ami a jövőt illeti, a mozi tervei között szerepel, hogy hamarosan beüzemeljék az élő műholdas közvetítést: operával, balettel, nemzetközi színházi előadással – ennek az a varázsa, hogy a világ több pontján több ezer vagy akár több százezer ember nézheti ugyanabban az időben ugyanazt a produkciót.