„Szerencsés jó napot adjon a Fennvaló! / Engedelmet kérek, hogy ide bezörgettem! / Gondolom, már tudják, mi járatba vagyok, / »Réz Bandinak» én szóvivője vagyok!” – ezzel a négysoros bekérezkedővel köszöntöttem be jó hangosan minden előttünk megnyíló kálnoki kaputorkába az idei farsangjárásunk alkalmával, a szekéren ülő fúvószenekar, mint idei szervező pedig végigmuzsikálta farsangi falujárásunkat – tájékoztatta lapunkat Szigyártó András.
Mint mondta, a cél az volt, hogy a hagyományt megtartsák, annak életét még egy esztendővel meghosszabbítsák, annál is inkább, hogy ma már minden körülöttünk fekvő településen gyakorolják a népi szokást: mókáznak, tréfálnak, házról házra viszik az újévi jókívánságokat. Sikeresnek csak akkor lehet mondani, ha minél több kapu megnyílik, minél több falusfelük ott áll a háza előtt, fogadja a maskarák bohózatos jeleneteit-mondókáit, vicceit, amelyek itt, Kálnokon nem szalonképtelenek. A farsangi siker még nagyobb, ha minél többen öltöznek maskarának. Ha minden korosztály képviselteti magát a maszkás csapatban, garantált a népszokás további fennmaradása – részletezte. Az idén a legfiatalabb kálnoki jelmezes alig töltötte be a tizedik életévét, a legidősebb viszont már túl volt a hatvanon, és ez megerősítette a szervezőket abban a hitben, hogy Kálnokon nem kell erőltetni a hagyományokat, megtartják azt a lassan egymást váltó emberöltők. Szokásukhoz híven, minden elhunyt zenekari tag kapuja előtt egy-egy hallgatóval emlékeztek rá. „Köszönet azoknak, akik szeretettel, tárt karokkal és bő kézzel (pánkó, sütemény, alma, pálinka, bor) és meleg szívvel fogadtak. Volt, akit megnevettettünk, másokat megsirattunk és melegen átöleltünk, de olyan is, akit megmosdattunk. Többen mondták: jövőben is visszavárjuk!”