A vádhatóság vezetője, Laura Codruţa Kövesi magyarázkodik, szerinte mindez az intézmény vizsgálóügyésze, Mihaela-Iorga Moraru számlájára írható. Ám miközben az átlag hírfogyasztó értetlenkedve és döbbenettel értesül a fejleményekről, hét egykori – többségében szociáldemokrata – miniszter fellélegezhet, megússzák, nem lesz vádemelés sem.
Hiába rögzített a közel hatvanhét millió amerikai dolláros károkozás ténye – politikusok, üzletemberek úgy irányították 2003-ban az ötvenezer Microsoft-licensz közbeszerzését, hogy közben ezzel az összeggel rövidítették meg a román államot! –, hiába említik bizonyított tényként, hogy ebből 23 millió dollárnyi kenőpénz, hiába tekintik a hangzatos, sokat emlegetett Microsoft-dossziét a rendszerváltás utáni (egyik) legnagyobb korrupciós ügyként, annyit jelent, mintha semmi sem történt volna.
A Microsoft-ügy bűntényeit 2004-ig követték el, ám különös módon csak 2013-ban, Victor Ponta miniszterelnöksége alatt kezdett vizsgálódni a miniszterelnök ellenőrző testülete. A korrupcióellenes ügyészség is bekapcsolódott, ám úgy, hogy Mihaela-Iorga Moraru vizsgálóügyész előbb megvárta 2014. októberét, hogy évüljenek el a tíz évvel azelőtt elkövetett bűntények, s csak 2015-ben indított eljárást, s arról 2017-ben – miután Mihaela-Iorga Morarut kirúgták a korrupcióellenes ügyészségtől – kiderült, tévedés volt.
Most arra keresik a választ – igazságügyi berkekben is –, hogyan történhetett mindez? Miféle jogállam az, ahol ez lehetséges? Miként tekinthet el a korrupcióellenes vádhatóság egy 67 millió dolláros lopás fölött? Mekkora a felelőssége mindebben az intézmény vezetőjének, a szociáldemokrata politikusok által oly sokat szidalmazott Laura Codruţa Kövesinek? Mit véljen az adóit, illetékeit banira pontosan befizető állampolgár az érintett politikusokról, ügyészekről? E megmagyarázhatatlan végkifejlet ismeretében gondoljon-e netán arra, hogy az sem lehet mellékes, honnan érkezett a szóban forgó, politikusok kegyeit és zsebeit kutató multinacionális vállalat, keressen-e némi analógiát esetlegesen a Bechtel-üggyel, amikor is nem csupán a pénznek – másfél milliárd eurós üzletről van szó –, hanem még a sztrádaépítést rögzítő szerződésnek is nyoma veszett.
Ami bizonyos, hogy azok, akik mindezt cselekszik, azért teszik – miként egy szociáldemokrata vezető mostanság félreérthetetlenül megfogalmazta –, mert megtehetik. Politikus, üzletember, ügyész és társai. És még az is tény, a Microsoft-dosszié kapcsán az is rögzíthető, bűntény van, elkövető viszont nincs. Banánköztársaságokra jellemző hatvanhetes úton járunk – ahol nem csupán 67 millió dollárt sikkasztottak el az államkasszából, hanem annál sokkal többet! –, s ennek bizony köze nincs a dalbéli hatvanhetes út romantikájához, ez az út egyenesen a pokolba visz.