Kézdivásárhelyi diákként a Nagy Mózes Líceum rajz szakos osztályába járt, majd középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban folytatta grafika szakon. Bár szeretett rajzolni, már az iskolában jobban érdekelte a fényképezés, köszönhetően Gerőffy Dalma fotókörének is, melyet a Tanulók Házában tartott. A művészeti líceumban főképp a képzőművészeti oktatásra összpontosítottak, Bodó Ottó próbált egy fotólabort kialakítani, az akkori, még klasszikus, sötétkamrás módszerrel. 1996-ban érettségizett, majd két évig dolgozott egy céhes városbeli fotós cégnél, ahol filmezett is, aztán híradós operatőrként tevékenykedett helyi tévéknél. Noha a filmezés állandó foglalatosságává vált, mégis a fotózás bűvölte el, a kétezres évek tájékán a Képvidék alkotócsoporttal kitartóan járták és fényképezték a háromszéki falvakat, a vidék mindennapjai, az egyszerű emberek sorsa ragadta meg. Ez az évtized élete meghatározó része, ma is úgy látja, jó lenne újraéleszteni a Képvidéket, jó lenne tovább fotózni a még létező falusi életformát, a népi mestereket.
Vargyasi Levente operatőrként tudósított a köztévé marosvásárhelyi stúdiójának, illetve a bukaresti magyar adásnak is, majd az Erdély TV-nek. Most a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársa, emellett napi rendszerességgel fényképez a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak, dokumentálja a városháza rendezvényeit, a megyeszékhelyen zajló munkálatokat, ezt a fotós munkát 2008-tól folyamatosan végzi, feladatát próbálja minél kreatívabban megoldani. A riportfotózás áll leginkább közel hozzá, de szereti az esti, illetve a kísérleti fényképezést is. 2010-ben a National Geographic magazin közölte a csíksomlyói kegytemplomban egy alvó csángó gyermekről készített, Őrzött álom című fotóját, ezzel a képpel egy évvel később díjat nyert a Budapesten meghirdetett,   Együtt-Lét – Hagyományos kultúrák együttélése a Kárpát-medencében című nemzetközi fotópályázaton.
A dokumentumfilmek iránti érdeklődése 2010-ben kezdődött: Kinda István, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója kérte, hogy a téglavető cigányokat bemutató kiállításához készítsen egy ötperces filmet, így született meg A sár mesterei. Azt is látták, kevés a néprajzi dokumentumfilm, ezért a Kinda-Vargyasi páros háromszéki népi mesterek filmes bemutatásába kezdett. Kettejük közös munkája eddig két filmet eredményezett és további kettőn dolgoznak még. Kinda István eleinte népi mesterségeket bemutató trilógiát javasolt, a rövidebb A sár mesterei után elkészítették a Meszesek (2013) és a Szenesek (2015) című produkciókat. Előbbi egy Vargyas határában dolgozó mészégetőt, a 2016-ban elhunyt Vásárhelyi Józsefet mutatja be, utóbbi pedig az Erdőfüle szomszédságában dolgozó, farkaslaki származású Tófalvi Árpád szénégetőről szól. Mindkét néprajzi dokumentumfilm forgatásakor mintegy harmincórás nyersanyag készült, a felvételeket a Székely Nemzeti Múzeum is őrzi. A forgatókönyvet e filmek esetében az élet írta, magyarázza Vargyasi Levente, de e megállapítás a dokumentumfilm műfajára általánosságban is igaz. Ma már úgy érzi, fontosabb rögzíteni a képsorokat, mint elkészíteni magát a filmet, ugyanis a kiveszőfélben lévő mesterségek művelői jobbára idősek. További két filmjükön dolgoznak, bemutatják Gál József zabolai, nyolcvan év fölötti kerékkészítő mestert, illetve a kézdiszentkereszti Pap Emil középkorú kőfaragót. Emellett Vargyasi Levente még forgat Ségercz Ferenc, illetve Szokolay Dongó Balázs népzenés, pásztorfurulyás gyűjtéseiről is, illetve Niculina Țînțarral közösen elkezdtek egy portréfilmet Bicsi Gyula sepsiszentgyörgyi képzőművészről. A Tehenesek című, tavaly bemutatott filmjének ötletét a háromszéki állattartó gazdák egyre súlyosodó gondjai adták, illetve részben személyes élményei is, ugyanis ifjúkorában Nyujtódon nyaralva ő maga is belekóstolt a gazdaéletbe.
Vargyasi Levente úgy véli, kordokumentumokat rögzít, filmjeivel vizuális korrajzot készít. Szeretné, ha mindezt fotókon is megörökíthetné, a filmek szereplőiről szívesen készítene riportképeket is, de választania kell: egy-egy helyszínen vagy fotósként, vagy filmesként dolgozhat. Egyidejűleg mind a kettőt nem lehet, s ha mozgóképet rögzít, sajnálja, hogy nem tudott fényképezni, ha pedig fotókat készít, a filmet hiányolja. Eközben pedig pörögnek az egyszeri, megismételhetetlen pillanatok...