A Csente- és Csobot-tetők közé szorított falu régen önálló is volt, megtartó magánvagyonokkal rendelkező családok lakták, históriája külön könyvnyi anyagot ér, minden talpalatnyi helye székely-magyar történelem. Emlékezni és emlékeztetni szabad és jó, mert a régi vonat elment, és mi mindnyájan más vonatra „kérezkedtünk fel”. Átölelt az uniós világ, fészeképítés helyett külföldön keresi megélhetését sok dolgozni akaró fiatal, esik a lélekszám. Maksa önkormányzatának gondoskodására vár Besenyő, biztatásra és kitartásra okot lelkipásztora és a mindenre felfigyelő magyar média szolgáltat, hogy ne süllyedjen a közöny tengerébe a kistelepülés.
S az ifjúság?
„Ifjontunk ára nincsen, de nem válthatjuk vissza a kerek világon már sehol – Jaj! Semmi kincsen!” – jutottak eszembe a katolikus ozsdolai Ady-barát költő, Zsögön Zoltán sorai, miközben Sepsibesenyő fiatal református papjával, Dénes-Szabó Lajos Leventével első szolgálati helyén beszélgettünk.
– Három év pergett le beiktatásom óta. Már kezdetben arra törekedtem, hogy a családlátogatásokon jobban megismerjem gyülekezetemet, és szervezzek olyan közösségi alkalmakat, amelyeken együtt lehetünk híveimmel, akiknek jelenlegi lélekszáma csupán százhatvanhárom. Ki is használtuk az eltelt évek alkalmait, megszoktuk a falut, megszerettük. Jó a kapcsolatom a presbitériummal, Pál János gondnokunkkal. Erdős-legelős területtel rendelkezünk, egyházi vagyonnal, melynek javai fenntartó erővel besegítenek közösségi anyagi gondjainkba.
– Nemrég újították fel, restaurálták a besenyői templomot, s a tavaly mégis gondot okozott. Sikerült-e megbirkózni a kiadásokkal?
– Megjelent a könnyező gomba a pádimentum alatt, megtámadta a padlózatot, felszedettük, vegyszerezni-fertőtleníteni kellett a helyet, és homokágyba helyezett égetett házi téglával képeztük ki a templom alapjáratát. Bár B-kategóriájú műemlék, a beavatkozáshoz kellett engedély, mikrobiológiai tanulmány. A munkát önerőből kezdtük, bepótolt a maksai tanács, besegítettek legelőink bérlői, a kovásznai Bodó család és a gyülekezet.
A kis lélekszámú gyülekezet ebben az esztendőben is újabb anyagi kihívások előtt áll, tervbe vették ugyanis a lelkészi lakás külső javítását, tatarozását, sőt, korszerűsítését. Az erkélyrészt is ablakkal, termopán ajtókkal akarják ellátni, ott lenne a lelkészi iroda, amivel felszabadulna a nagy nappali szoba a vallásórák számára. Ezzel párhuzamosan szándékukban áll a parókia udvarán levő melléképületben egy imaterem kialakítása, ahol a téli hidegekben meg lehet tartani az istentiszteleteket, amivel tűzifát spórolnának meg.
Emlékkopját állíttattak és emlékfákat is ültettek Sepsibesenyőn a reformáció emlékévében, s mint éreztük, mindenben támogatja fiatal lelkészét az élni akaró gyülekezet. Sepsibesenyő semmiképpen sem a világ vége.
Arra a kérdésünkre, hogy óhajtana-e az egyházközség egy magyarországi testvérgyülekezetet, nem felelt nemmel a lelkipásztor. Lehetne egy olyan településsel kapcsolatot teremteni, ahonnan a magyar országzászlót hozták Sepsibesenyőre Észak-Erdély felszabadulása alkalmával 1943-ban. Ez pedig Salgótarján városa volt, ahol jelenleg is református egyházközség működik. Ilyenre háromszéki példák is akadnak: Torja önkormányzata évtizedénél is több, hogy kapcsolatot tart fenn Kistarcsával, Egerpatak pedig a tavalytól a Somogy megyei Böhönyével.
A faluturizmus tartalékai
Sepsibesenyőt – melynek helységneve az itt időlegesen letelepedett népesség emlékét őrzi – jelenleg csak kavicsozott úton lehet elérni. A Bodoki-hegység alacsony, a medence síkjába belesimuló hegyvonulata választja el Szépmezőtől. Környékén sok helyen bukkantak elő régészeti leletek. Találtak kőeszközöket, őskori kerámiát, kőfokosokat, rézfokost, bronzkori csákányt, kelta kori gyűrűket, vaskori vasolvasztó kemencét, vaslándzsát, XVI. századi sarkantyút. Legtöbbjét a Székely Nemzeti Múzeum őrzi. Ebből is látni, hogy ezt a vidéket rég megülte az ember.
A kéziratos másolatban fennmaradt ún. Kuruc-krónika szerint a falu határában, lenn, a Losoncban, közel a fő országúthoz, félúti korcsma működött a kuruc-labanc csatározások idején, itt volt a háromszéki kurucok találkozóhelye. Sepsibesenyő Zágonnal együtt a Thököly Imre vezette háromszéki kuruc szabadságharc egyik helyszíne volt.
A Várhányás nevű erdős hegyorra helyezi a nép Csulak Marci várát. Falakra itt mi ugyan nem leltünk, de a hely amolyan erődített település képét mutatja. „A falu feletti Csente-hegyen őrszem állott. Veszedelem közeledtén itt tüzet gyújtottak, s így adták a várban rejtőzködők tudtára, hogy közeledik az ellenség” – olvashatjuk a besenyői kéziratos irkában.
A fokozatos mentési munkálatok árán megújult templom előterében a második világháború áldozataira kopjás emlékmű emlékeztet, amelyen a falu jeles szülötte, vitéz Szotyori Nagy Gyula (1887–1945) altábornagy neve is olvasható. Készítette és állította néhai Csabai Barna 1998-ban. A felújított templom portikuszában látható az a márványtábla, amelyet vitéz Szotyori Nagy Gyula altábornagy és ikertestvére, Szotyori Nagy Áron (1887–1962) vezérőrnagy emlékére állítottak, akik Sepsibesenyő szülöttei voltak.
A település fölé emelkedő Csente-hegy lábánál, az egykori Nagy-kúria alapjain épült tanulótábor működik. A táborépület mögött a két rangos katonaszemélyiség szülei, Szotyori Nagy Áron helybeli református pap és rokonainak családi temetője található, amely gondozásra szorul.
Építészeti szempontból a dupla tetős, klasszicista oromfalas Forró-kúria is említést érdemel, amely jelenleg magántulajdonban van. A faluban született még Szabó Imre (1821–1901) jogász, főhadnagy, aki az aradi ostromsereg tábori főparancsnoka volt.
A felsorolt érdekességek, az épített örökség, az altalajban rejtőzködő édes-kénes gyógyvíztartalék, valamint a közeli Besenyői-tó mint a vízi sportok és a horgászok paradicsoma, vendégforgalmi értékek, a falusi turizmus helyi tartalékai, amelyeket a községről frissen megjelenő Háromszék-falufüzetben is bemutattunk.
Ahol a tervek születnek
– Mire, milyen meglepetésre számíthat ebben az esztendőben a sepsibesenyői ember? – kérdeztük Deszke Jánost, Maksa község polgármesterét.
– Régi közös óhaj, hogy felújítsuk, aszfaltozzuk a sepsibesenyői bekötőutat – mondta a községvezető –, de ennek érdekében fel kellett bontani egy régi, általam csak örökölt szerződést az IFCOR nevű céggel ahhoz, hogy megpályázhassuk újra ezt a munkálatot a fejlesztési minisztériumnál. Ez a közelmúltban sikerült, lezajlott a versenytárgyalás, a kézdivásárhelyi útügy a nyertes, s mihelyt az időjárás engedi, megkezdhetik a munkálatokat. Az útfelújításra és az aszfaltozásra a besenyői feltérőtől a besenyői tanulótábor előtti útkereszteződésig nyertünk finanszírozást. Ugyancsak az említett IFCOR-ral folyik a per a brassói táblabíróságon az általuk megkezdett és be nem fejezett besenyői ivóvízhálózat ügyében.
– Kérem, szóljon a községközpontot és a vele majdnem összeépült Eresztevényt érintő tervekről.
– Mivel tanulóhiány miatt évekkel ezelőtt megszűnt ott az iskola, az épületet nem hagyhattuk gondozatlanul. A tavalyi év végén felújítottuk a külső részét, arra gondolva, hogy alkalmas lesz közösségi háznak, s ebben az esztendőben önerőből ki akarjuk készíttetni belső részét is. A nyílászárók egy részét már kicseréltük, s mivel magasak a szobák, leszűkítjük a mennyezetet is, hogy alkalomadtán legyen könnyebb kifűteni. A belső munkálatokat kalákával meg tudjuk majd oldani.
Miként mi is láttuk, az eresztevényi Gábor Áron-emlékhely rendezetten várja az idei március 15-i megemlékezéseket. Az obeliszk déli részén 44 emlékkopját számoltunk meg látogatásunkkor, a készíttetők-állíttatók nemzeti-lelki indításait érdemes lenne külön emlékfüzetben összefoglalni. Egyébként Eresztevény is élni akaró különálló falurész, s mint önálló egyházközség, régi paplakja helyére újat épített, arra számítanak, hogy befejezése után újra önálló lelkészük lehet.
Sporttelep Maksán
A községközpont Maksán is lesz fejlesztés. A LEADER-program alapjaiból beszereztek egy erőgépet, éjjeli világítással ellátott műgyepes sportpálya építésére nyertek pályázatot, ezt a Küpűskút-patak főút melletti lankáján akarják megépíteni. Hamarosan aláírják a szerződést Gyulafehérváron, készül a terület övezeti tervezete, ami nélkülözhetetlen. Régi óhaj az is a községközpontban, hogy leaszfaltozzák a közeli szeméttárolótól Maksa felé tartó útszakaszt, és az ott levő tömblakások övezetében kialakítsanak egy parkolót. Megoldódni látszik a községközpont kultúrházának ügye is. Maksa eddig is a református egyházközség tulajdonában levő kultúrházat használta, amit visszaszolgáltattak. Most hosszabb időre bérbe szeretné venni az épületet a polgármesteri hivatal, hogy kijavíthassa, ezt jóvá is hagyta a presbitérium.
A községközpont a testvérkapcsolatok dolgában is lépett. Deszke János polgármestersége idején baráti viszonyt alakítottak ki a Heves megyei Sarud községgel, és kölcsönösen túlvannak a látogatásokon. A sarudiak a reformáció maksai emlékünnepségére voltak hivatalosak, részt vettek az ünnepi istentiszteleten, s miként a polgármester elmondta, az elkövetkező Óriáspince-tetői Székely vágtára várják a sarudiakat. Sarud a magyarországi Tisza-tó mellett elterülő, viharos történelmi múltú Heves megyei község, amely a tatár-török inváziók idején teljesen elpusztult, és a XVII. században a környékről újratelepítették. Lakói zömében magyarok és kisebbségben magyar anyanyelvű cigányok. Élményfaluként is ismerik, hiszen gyöngyszem a tó és partja, a vízi sportok színhelye. Egy része látványos növény- és állatvilággal a Hortobágyi Nemzeti Park területére esik. Híres rendezvényei a majálisok, az aratófesztivál, a sarudi lakodalmas és a Katalin-napi bál. A hagyományos lakodalmason vett részt a maksai küldöttség tavaly augusztusban.
