A román lakosság arányain felül szólt hozzá: magyar nyelven 758, román nyelven 569 kérdőív futott be, utóbbiak közül többet is magyar személyek töltöttek ki. A válaszok rendkívül széles skálán mozognak, ez annak a jele, hogy rendkívül rétegezett társadalomban élünk – ezt mutatja az is, hogy rengeteg homlokegyenest ellenkező elvárást fogalmaztak meg az önkormányzattal szemben, és olyanokat is, amelyek teljesítése nem tartozik a hatáskörébe.
Negyven ajánlott témából legtöbben a járdák és az utak javítását, illetve karbantartását tartják a legfontosabbnak (999 és 975 fő), ezt az ivóvíz-ellátás (929) és a szennyvíz-elvezetés (874) követi, a parkok, zöldövezetek, játszóterek (802) mellett a környezetvédelem és a köztisztaság (769) érne meg többet, de majdnem ennyien (731-en) új parkolóhelyek kialakítását igénylik, végül pedig az oktatási intézmények korszerűsítése (688), a bölcsődék működtetése (687) és – némi meglepetésre – az állomási tó felújítása (613) lenne fontos. Több százan látják úgy, hogy a fogyatékkal élő személyek támogatására, a közvilágítás korszerűsítésére, hőszigetelésre, a Tamási Áron Színházra és helyi kulturális rendezvényekre is pénzt kell fordítani.
A legkevésbé fontosnak a történelmi egyházak támogatását tartják a válaszolók (405 személy), egy új uszoda és vásárcsarnok építését (389, illetve 367 személy), a helyi rendőrség támogatását (355), szociális lakások építését (195), a Sepsi Sic kosárlabdacsapat fenntartását (189), a mélyszegénységben élők felzárkóztatását (178), az M Stúdió támogatását (168), a kutyamenhely működtetését (165) és az Andrei Mureşanu Színház támogatását (132).
A válaszok csoportosításával kapcsolatban Antal Árpád elmondta: sokan a kultúra és a sport, az egyházak és a szegények támogatása helyett inkább az infrastruktúra fejlesztésére költenének, de ez nem vall nagy előrelátásra: ha minden pénzt a beruházásokra fordítanának, rövid távon valóban látványos javulást lehetne elérni, de arra is gondolni kell, hogy húsz év múlva ki fog járni azon a járdán, lesznek-e fiatalok? Azért kell a közösségfejlesztésre is odafigyelni, hogy a városban legyen élet, a városvezetés pedig vala­miféle egyensúlyra törekszik a különböző területek között. Nincs könnyű dolgunk – közölte –, mert akárhogy döntünk, valakinek nem fog tetszeni: például vannak, akik kevesebb parkolót és több zöldövezetet, mások pedig több, sőt ingyenes parkolót kérnek. A polgármester hangsúlyozta: a fizetéses parkolást azért vezették be, hogy működjön a forgalom, hiszen ahol ingyenes, ott nincs parkolóhely. A parkolójegy ára is aszerint változik (volt már 1 lej, 3, 2, most megint 3 egy órára), hogy sok vagy kevés az üres hely a belvárosban, a bevétel pedig még a bölcsődék vagy az uszoda fenntartására sem elég...
Ami a szabadon megfogalmazott javaslatokat illeti, azok között általános és konkrét kívánságok is szerepeltek: a fiatalok ne vándoroljanak el, a politikusok fizetését csökkentsék, létesítsenek szanatóriumot a pszichés betegek számára, az egészségügyi intézményeket javítsák fel, legyen több könyv a könyvtárban a román olvasóknak, kezdjenek valamit a dohánygyárral, a hajdani vágóhíddal, a szakszervezeti művelődési házzal, a Dózsa-klub mögötti sportpályával, a zötyögős vasúti átjáróval – ám ezek mind nem tartoznak az önkormányzat hatáskörébe.
Visszatérő óhaj a bicikliutak kialakítása, a Bodok Szálló helyzetének rendezése, egészségügyi ellenőrzések szükségessége, a terelőút építése, a buszjáratok kiterjesztése az Oltmező útra, a Sepsi OSK támogatása, a forgalom optimizálása (erre nézve már megrendelt egy szaktanulmányt az önkormányzat, március végére készül el), és a munkahelyteremtés is. Nehezményezik többen a Puskás Tivadar és az Ág utca rossz állapotát (ezek javulni fognak, a közbeszerzést már tavaly mindkettőre elindították, csak még nem értek a végére), és kérnek mindenfélét: térfigyelő kamerákat, edzőtermeket, a kukázás felszámolását, ravatalozót Szotyorban, jó akusztikájú koncerttermet, lakossági fórumok szervezését is. Az egyik legkülönösebb kívánság a város fiatalosabbá alakítása, ennek mikéntjét a polgármester a diákszövetségekkel, ifjúsági szervezetekkel akarja tisztázni; a következő időszakban egyébként minél több társadalmi réteggel kíván találkozni, a nagycsaládosokat pedig különböző kedvezményekkel (ingyenes parkolással, a kulturális és sportrendezvényekre való szabad belépéssel) segítené.
Antal Árpád elmondta: szociológusként jól tudja, hogy a kérdőívekre adott válaszok szakmai szempontból nem reprezentatívak – mert nem szigorúan a lakossági összetételt tükröző minta alapján végzett felmérés eredményei –, mégis tekintetbe veszik őket az idei költségvetés kialakításánál, hiszen az önként válaszolók véleménye jelzés értékű. A felvetett gondok többségét ismerik: van, ami a pénzhiány vagy az elhúzódó eljárások miatt nem oldódott meg, de mindennek nem is fognak tudni a végére járni, mert egyre több az elvégzendő feladat, a forrás pedig kevesebb. Olykor népszerűtlen döntéseket is vállalni kell, de az örömére szolgál, hogy az önkormányzat munkája, céljai és elképzelései 80–90 százalékban találkoznak az itt élők igényeivel. Ugyanakkor arra kéri az embereket, hogy ők is vegyék ki részüket a város fejlődéséből, viseljék gondját a házuk, tömbházuk előtti járdának, zöldövezetnek.