Tudom, most álmodozónak tartanak egyesek, de ez a téli olimpia más. Egy oázis a pokol és mennyország határán, ahol a sport ereje egyesít. Béke van.
Hiszen még a főnixmadár is megjelent szimbolikusan a huszonharmadik téli olimpiai játékok megnyitóján, amely a koreai hiedelem szerint – amellett, hogy száz évig él – csak békeidőben jelenik meg. Ahol a világ egységes. Legalábbis ebben az illúzióban ringathatjuk magunkat több mint két hétig.
Elfelejthetjük egy pillanatra, hogy az olimpia helyszínétől pár kilométerre pokoli kommunista diktatúra dúl, érzéketlen robotokká „nemesítve” a koreaiak egy részét. És azt is, hogy a világot bábkormányok és összeesküvések kiagyalói és szereplői irányítják, ugyanakkor egyes népek, nemzetségek őshonos jogát megkérdőjelezve anyagi vagy önös érdekeket követve legszívesebben eltörölnének a Föld színéről is.
Félve hívom fel a magyar közszolgálati média ügyfélszolgálatát: most már jogom van-e nézni a határon túl anyanyelvemen a phjongcshangi téli olimpiát, vagy ugyanaz lesz, mint a szocsi olimpia esetében, vagyis szerzői jogokra hivatkozva megint lemaradunk a közvetítésről? Megnyugtattak, hogy még egy darabig biztosan nézhetjük az olimpiai játékokat magyarul, és ez nagy előrelépés – valóban az.
Ez az olimpia tényleg más. A két koreai állam egy zászló alatt vonult be, és a már hollywoodi filmben is megörökített jamaikai bobcsapat mellett a nigériaiaknak is kedve szottyant szánkózni, ezen a téli olimpián debütálnak.
Érdekesség, hogy az „r” betű a koreai ábécé szerint eléggé elöl található – ennek megfelelően a huszonöt fős romániai olimpiai csapat bevonulására nem kellett órákat várni, ráadásul a „mieink” is képviselnek bennünket Tófalvi Éva sílövő, Lőrincz Tímea sífutó és a bobos Barta Levente személyében.
Örömmel nyugtáztuk továbbá, hogy a mezőny legidősebb játékosa, a közel ötvenéves finn Tomi Rantamäki nem adta fel álmait, és példát mutatva az idősebb nemzedéknek, idén jelentkezett élete első olimpiájára mint curlingversenyző.
Vakon szeretnénk hinni a tisztességben. Erre lehetőség van most. Négyévente. Hinni a sport egységteremtő erejében, ami reményhez és harmóniához vezethet, Lennon szavaival: „Mondhatod, hogy álmodozz csak / De nem én vagyok az egyetlen / Egy nap te is velünk tarthatsz / És a világ egységben lesz.”