A Székely Nemzeti Múzeum küszöbön álló felújítása több meglepetést is tartogat a majdani látogató számára. Ezek közül az egyik legérdekesebb a látványraktár.
Mi is ez a fogalom?
Elmaradottabb országokban, rendszerekben a múzeum két helyszínén tartanak tárgyakat. Az egyik a kiállítótér, a másik a raktár. Az egyikben a tárgy a közönség számára látható, többnyelvű címkével, magyarázó szövegekkel ellátott. A másikban csak a szakember látja a tárgyat, a raktárakba a látogatónak tilos bemennie.
A modern muzeológia nagy találmánya a látványraktár, amely a kiállítótér és a raktár közötti éles ellentétet számolja fel oly módon, hogy a közönség sokrétű érdeklődését kielégítse.
A látványraktárak minimális tudományos, ismeretterjesztő eligazítást adnak, itt a kiállított tárgyak szépségén van a lényeg. Szépségén és mennyiségén. Mert a most érvényben lévő rendszer szerint a múzeumban őrzött tárgyaknak csak igen kis hányada van kiállítva. Ennek oka egyrészt a kiállítóterek mennyiségi behatároltsága, a másik pedig az, hogy egy kiállításba csak „bizonyos” tárgyak, a „legek” férnek be. Azok, amelyek az adott tematikába a legjobban illenek, a kurátor szándékát kifejezik.
A kilencvenes évek elején nyugat-európai és amerikai tanulmányútjaimon volt szerencsém látni ilyen látványraktárakat. Magyarországon például már ritka az a múzeum, amely ne büszkélkedne ilyen látványossággal. Nem nagy költségű, hiszen csak jól kivilágított, biztonságos tárolók kellenek hozzá, amelyek által gyönyörű tárgyak sokaságát csodálhatja meg a nagyérdemű.
Ideje volna tehát felzárkóznunk ehhez a nagyon praktikus és nagyon demokratikus gyakorlathoz. Miért demokratikus? Mert a látogatóért van! Azokért is, akiket különösebben nem vonz a tudomány, a kutatás, de szemlélődni, a szép tárgyakban gyönyörködni igenis szeretnek.
És jó ez a rendszer a tárgyainknak is, mert tulajdonképpen azért kerültek muzeális intézménybe, hogy láthatók legyenek. Ne a polcokon porosodjanak, hanem legyenek megcsodálhatóak, szemmel tanulmányozhatóak.
Terveink szerint majd minden részlegünknek, osztályunknak lesz ilyen látványraktár része. Ezeket az új koncepciót megvalósító pontokat a ma túlzsúfolt alagsorban és a nemrég kiüresített toronyban kívánjuk megvalósítani.
De a múzeum szomszédságában fekvő telken (Kós Károly utca 4.) levő romot és környékét is ilyen, a közönség számára nyitott látványraktárnak szánjuk. Nem titkolt célunk az is, hogy a majdani múzeumlátogató ne csak egy-két órát, hanem akár egy egész napot is nálunk töltsön – akár a családjával együtt – a katolikus plébániát megölelő U-alakú múzeumkomplexumban.
