A bérharc eltereli a figyelmet az igazi gondokról, s bár a pedagógusokat ösztönözhetné jobb teljesítmény irányába az utóbbi egy-két esztendőben igencsak megemelt jövedelmük, a címzetesség rákfenéje attól sem riaszt vissza egyeseket, hogy még kényelmesebben süppedjenek bele a nyugdíjig biztosított székbe. A végleges státus, amit esetenként évtizedekkel ezelőtt nyert el egy versenyvizsgán az illető, arra jogosítja fel címzettjét, hogy kimozdíthatatlan legyen szinte bármilyen vétség ellenére. Minap újfent előbukkant a téma iskolaigazgatók körében, akik arról panaszkodtak, milyen hátrányai vannak annak, hogy nem ők választhatják meg a pedagógusokat.
Azt is sokan megkérdezik: az érdekvédelmi szervezetek miért nem állnak ki a törvények betartatása mellett, miért nem követelik, hogy tanév közben ne lehessen jogszabályokat módosítani? Az a vita már lecsengett, hogy jogos-e az érettségi megkezdése, mielőtt a diákok megszereznék a tizenkét osztály elvégzéséről szóló bizonylatot, de az új miniszter módosítaná egy másik fontos vizsga módszertanát is. Valentin Popa minap azzal állt elő, hogy a kilencedikes felvételin a 20 százalékot kitevő V–VIII. osztályos általános helyett vegyék figyelembe a félévi dolgozatok eredményét, mert az sokkal inkább tükrözi a diákok tudását. Az ötlet több szempontból sántít: megfeledkezik a kisebbségi diákokról, ugyanis a dolgozatköteles tantárgyak között nem említi a nem román anyanyelvűek anyanyelv tantárgyát, másodsorban nem csak a vizsgatárgyak járulnak hozzá a tanulók általános műveltségéhez, a sokoldalú tudás gyarapításához, tehát nem csak ezekből kellene mérni a felkészültségüket.
Hogy még mi mindenért kellene tiltakozni és bizonyos jogokért kiállni az oktatásban, arról igen hosszú listát lehetne írni, miként azt is lehet és kell firtatni, az RMDSZ hol marad le folyton az érdekérvényesítésben, hogy több korosztálynak is tankönyvek nélkül kelljen tanulnia, meghurcolnak magyar szülőket csak azért, mert felekezeti iskolába kívánják járatni gyermekeiket, magyar fiatalokat riaszt el a jelentkezéstől a marosvásárhelyi orvosi egyetem lassú elrománosítása.
Mint mondtuk, hosszú a lista, ami nemcsak a magyar oktatást érinti, hanem az egész rendszert. Ha az oktatás minősége valóban csak azon múlna, hogy jövedelem szempontjából (is) mennyire becsülik meg a pedagógusokat – amire évtizedeken át panaszkodtak –, akkor most gyökeres változást kellene észlelnünk. Hisz nem vitás, a kezdők továbbra is a túlélés határán maradnak, de a korosztályi skálán felfelé haladva jelentős a bérnövekedés.
Jól van ez így, de elvárható, hogy ne csak a fizetésekért fenyegessenek munkabeszüntetéssel, hanem az oktatás tartalma és minősége is tétje legyen a tiltakozásnak.