Sajnos, mi még csak ott tartunk, mint Amerika, ahol mindenki fegyverrel nyüslethet az utcán, és ez jó lehetőséget nyújt arra, hogy a szó szoros értelmében kölcsönösen kinyírják egymást a szemben álló bűnözői csoportok. Ott a rendőrségnek is sokszor jól jött a bűnöző bandák közti harc, mert ha ezek egymást pusztították, kevesebb gengszter maradt, s kevesebb dolguk nekik. Jó lenne, ha itt is mindenkinek lenne fegyvere, mert akkor – akár egy Csehov-drámában, ha egy puska lóg a falon, az a végén eldördül – a lőfegyverrel rendelkező bandatagok szépen kinyírnák egymást. Így csökkenne nálunk is a bűnözés.
Az Újvilágban whisky- és kábítószer-csempészetből, védelmi pénzek kizsarolásából származott tőkéjük különféle „családoknak”, amelyeket a keresztapák irányítottak, s a rendőrök közt is akadtak bőven megvesztegethetők, akik a banditákat segítették. Mifelénk a közbeszerzési csalásokból származó vesztegetési, kenő- és zsarolási pénzek, politikai alapon osztogatott állások hoznak busás hasznot. A keresztapák (tisztelet a kivételeknek) a  parlamentben vagy vörös báróként vidékről, a börtönökből, esetleg külföldről irányítják a csatározásokat, újabb és újabb megvesztegetésre várva.
A most kitört bandaháborúban nem tudni, ki áll a jó és ki a rossz oldalon, ki a vétkes és ki a ma született, báránybőrben lapuló farkas. Szerepcserékre is sor kerülhet, mert a politikai hatalom rá akarja tenni kezét az igazságszolgáltatásra, a korrupcióellenes harc bajnokai viszont a politikai hatalomra. (Lehet, hogy kéz kezet mos alapon, szépen összekenik egymás nem egészen tiszta kezét?) De egyelőre még mindenki mindenki ellen harcol, ki nem velünk, az ellenünk alapon.
Köztudott, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr. Csak azt nem értem, hogy miért nem ezzel a jelszóval akarnak igazságosztók lenni a több évre elítélt, mindenféle bűncselekménnyel: hatalommal való vissza­éléssel, vesztegetéssel, csalással megvádolt bűnözők. Még Darius Vâlcov szenátor is lehetne tájainkon jó pandúr, mert bár nyolc évre ítélte a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék, ő továbbra is legfőbb miniszterelnöki tanácsadóként maradt, és még sok jó ország- és világrengető ötlettel állhat elő úgy, hogy sokan abból koldulunk. Ilyenekből lehetnek például a korrupcióellenes küzdelem élharcosai is. A korrupcióellenes ügyészség tagjai meg jó politikussá válhatnának, mert – mint lassan bebizonyosodik – ők a titkosszolgálatokkal karöltve ők legjobbak a politikai cselszövésekben. Eddig könnyű volt nekik, mert titkosszolgáik segítségével és nagyipari módszerekkel futószalagon gyártották a bűnügyi dossziékat, amelyeket alkalomadtán és célirányosan rántottak elő hatlövetű coltként. Hogy minél több politikust tudjanak kézben tartani, jó hosszú ideig csücsültek bizonyos dossziékon, és csak később adták elő azokat, mikor már a célzott személyek leestek a magas polcról. Aztán nekik estek, mint hiénák a dögnek. De olyasmi is előfordul, hogy mire tárgyalásra kerülne valamelyik bűnöző pere, az ügy (véletlenül?) elévül, miként az mostanában többször is megesett.
Valami történt az igazságszolgáltatás háza táján, mert mostanában bilincses minisztersétáltatást sem igen látunk. Talán kissé megszeppentették az igazságosztókat? Már több mint egy éve a parlamenti többség meg akarja változtatni a(z) (i)gazságügyi törvényt, s folydogál jelenleg szépen tovább a hatalmi ágak szétválasztása, mégpedig olyaténképpen, hogy a politikusok akarják osztani (saját javukra) az igazságot, az igazságosztók pedig politizálni próbálnak. Egyelőre még minden összekutyulva. Nemcsak az ügyészség figyeli meg és hallgatja le a bűnözőket, hanem a bűnözök is felvételeket készítenek az ügyészekkel folytatott beszélgetésekről, amelyeket később felhasználnak ellenük. Így lesznek a vádlottakból vádlók, és fordítva. Laura Codruţa Kövesi pionírbecsületszavára állítja, hogy a felvételek hamisítványok, és ők mindent törvényesen művelnek (el). De miért is nem áll elő saját eredeti, hamisítatlan hangfelvételeikkel?
Csak azt ne mondja, hogy nekik nincsenek meg!!!