És valami furcsa szerkezet is található a magasabbik fejfa tetején, a korai alkonyban alig észrevehető. Csak közelről felismerhető egy repülőmodell légies váza. Mikromodellnek hívják szaknyelven. Egy repülőmodellező nyughelyét jelzi. Egy repülőmodellezőét, de nem akárkiét. Mert Forró Lászlót – az ifjabbikat a közös sírba elhantoltak közül – a sepsiszentgyörgyi-háromszéki repülőmodellezés alapítójának tartják tanítványai. Akik tegnap tiszteletüket leróni gyűltek össze a temetőben. Rövid megemlékezésre, bár többre is annál. Jövőtervezésre. Hiszen eldöntötték, repülőmodellező klubot alapítanak. Melyet Forró Lászlóról neveznek el. Hogy a modellezést versenysportként űző sepsiszentgyörgyieknek ne csak jelenlegi, hanem sok-sok ezutáni Európa-bajnoka is legyen.
A sírnál Balázs Antal mondott rövid emlékbeszédet (fotó). Felelevenítette idősb Forró László – Táti – emlékét is. Aki a kommunizmusban azért olvasta a Neuer Weget, hogy nehogy csorba essen német nyelvtudásán. És – ludovikás végzettséggel – napszámra szegezte a ládát, hogy fiának jobb jövőt biztosíthasson. Hogy sikerült-e? Kedvenc sportjáért mindent megtevő pedagógus vált belőle, aki élete során sok fiatalt megfertőzött szenvedélyével.
És ha most kérhetne apu valamit, azt mondaná: folytassátok a modellezést, tette hozzá a tiszteletadást apjáért és nagyapjáért megköszönő ikerfiúk egyike, Forró Huba. Vagy, Tompa Miklóst parafrazálva – hiszen a modellező Forró László nagyon szerette az irodalmat is, egyik kedvenc verse A madár, fiaihoz című volt –: ti csak repüljetek.