Itt van tehát a nagy román paradoxon: bár a csapból is az folyik, hogy egyre magasabbak a bérek, egyre jobban élünk – a valóságban egészen mást érzékelünk. Egyes fizetések emelkedtek ugyan, de az árak vágtába kezdtek, s állandósulni látszik a bizonytalanság. Egyre többen érzékelik a már megvalósított reformok áldatlan hatását, nő az aggodalom a beígért újabbak miatt. Az adóreform például sok jót nem hozott – talán csak a honatyák kivételek, akiknek legalább 800 lejjel nőtt a bérük –, annál több az áldozata. Csak így utólag derül ki (miért is számoltak, elemeztek volna előre kidolgozói?), hogy jelentősen kevesebbet kapnak a részmunkaidősök, a betegszabadságon levők vagy éppen a kismamák. S ha eddig csak az alkalmazottaknak kellett lesniük, miként érinti őket a nagy kormányzati hókuszpókusz, immár a nyugdíjasok is aggódhatnak, ugyanis még az idei év vége előtt lecsap rájuk a nyugdíjreform. Ígérik ugyan, hogy senki öregkori járandósága nem lesz kisebb, de ugyanezt eljátszották tavaly is, és a végeredmény: a munkavállalók 20–25 százaléka megcsappant pénztárcával került ki a nagy szociáldemokrata ámokfutásból. Láttuk már, milyen az, hogy amit nyersz a réven, elveszíted a vámon, ha az emelést (sőt, még többet) elviszi valamelyik frissen kitalált vagy átszabott adó.
Minap napvilágot láttak egy másik kutatás adatai is, pszichológusok vizsgálták meg a pénz és boldogság közötti kapcsolatot, kiszámolták, a világ melyik táján körülbelül mekkora éves jövedelemre lenne szükség a hétköznapi jó közérzethez. Kiderült, tájainkon, Kelet-Európában és a Balkánon a becslések szerint 35 ezer dollár körül lehet az az összeg, amely már érzelmi jóllétet eredményez, az élettel való elégedettségi küszöbérték pedig 45 ezer dollár körül mozog (Amerikában 60 ezer és 95 ezer dollárnyi ez az érték, Nyugat-Európában 50 ezer). Romániában tehát évi 120 ezer lejt (havi 10 ezer lejt) kellene keresnünk, hogy úgy érezzük, jólétben élünk, hogy valóban elégedettek legyünk, ahhoz 14 ezer lejes havi jövedelemre volna szükség. Mindehhez képest a havi átlagjövedelem jó, ha eléri a 700 dollárt, és sok millióan kénytelenek beérni 300–400 dolláros keresettel.
A pénz persze önmagában nem boldogít, de a pénztelenség, a nyomor, a holnap miatti aggodalom bizony boldogtalanná tesz. A jólétet hirdető, nagyobb kereseteket, biztonságot ígérő SZDP-nek egy év alatt sikerült elérnie, hogy Románia polgárainak többsége nyomorultabbnak érezze magát, mint azelőtt. Sokaknak lehet kicsit több pénze, de mit ér, ha távol áll a jó közérzethez szükségestől, és ha a jövő egyre sötétebb, kilátástalanabb?