Mózes László
Ismételten primitív izgatásba lendültek Gyurcsányék a határon túli magyarok szavazati jogának vitatásával, megnyirbálási szándékával. Ne szavazhasson, aki soha nem élt itt – hangoztatja kampánytémaként a méltán feledhető egykori miniszterelnök pártja, a Demokratikus Koalíció. Miért? – vethető fel azonnal, mikor e szavazat valójában inkább szimbólumértékű, mindössze egy-két mandátum sorsát eldöntő. Azért kifogásolják a DK politikusai és szimpatizánsai, mert a voksolásnak semmilyen következményét nem viselik. Ilyen érvelést román ajkú politikus – párttól függetlenül – soha nem tenne saját nemzettársairól, bárhol éljenek a világban.
Nézeteiket nem csak a párt politikusai harsogják, közösségi oldalakon is ezzel próbálnak támogatókat szerezni, vitatható, felháborító módon. A napokban egy parajdi család fényképét használták fel indulatos, akár uszítónak is nevezhető gondolatuk színezéséhez. Gyurcsányék azt írták: „Levelet kaptunk a Pásztor családtól. Írásukban boldogan fejtik ki, hogy ugyan egy percet nem éltek Magyarországon, és nem is akarnak idejönni, mert jó nekik Erdélyben, de mégis el fognak menni szavazni a 2018-as választáson, hogy továbbra is kapják a pénzt a Fidesztől! Undorító, elég a szavazatvásárlásból! Lájkold és oszd meg a képet, ha te is elvennéd a Pásztor család szavazati jogát!” A név ugyan kitalált, ám a három gyermekes család létező, ráadásul az is kiderült, hét évig Zalaegerszegen éltek, dolgoztak, adóztak. Gyurcsányék pedig hazudtak, újra. Az érintettek természetesen joggal háborodtak fel, fotójuk felhasználása miatt a budapesti ügyészség személyes adattal való visszaélésért nyomozást indított.
A közösségi oldalakon eközben újra burjánzanak a határon túli magyarokat mélyen megalázó bejegyzések. Keserűséggel érzékelhető, hogy a múltat teljesen eltörölni nem lehet, s a kilencvenes, kétezres évek balliberális köreinek magyarellenes indulatai nem tűntek el, csak átalakultak. Van, aki azt fejtegeti, a külhoniak nem is magyarok, száz éve voltak azok, ezért állampolgárságuktól is meg kellene őket fosztani. Erős idegrendszerrel jó látleletet lehetne készíteni a mai magyar társadalom e szegmenséről, ám leginkább az lehangoló, amikor olyanok lázítanak a határán túli magyarok ellen, akik gyakori vendégek Erdélyben, s itt értékelik, méltatják, tisztelik őket. Egy Sepsiszentgyörgyön, a tavaly őszi Székelyföldi Fotóművészeti Biennálén ünnepelt budapesti fotográfus osztott meg közösségi oldalán egy gyurcsányi szellemiséget képviselő bejegyzést, igaz, később eltávolította. Magasabb szellemi szintet reméltem tőled, barátom – írta ünnepelt fotósunk ismerőse. Fotográfus felebarátunk természetesen bátran hivatkozhat véleménynyilvánítási jogára, hasonlóan a gyurcsányi tábor megannyi képviselőjéhez. Vitézkedésük ettől még gusztustalan és lehangoló marad.
Ám ennél mégis beszédesebb, hogy ma már jóval többen vannak azok, akik számára Kárpát-medencei nemzettársaik nem románok, szerbek, ukránok vagy szlovákok – hanem méltósággal és tartással élni kívánó magyarok.
