A Kovászna Megye Tanácsa által fenntartott sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola harmadik szabás-varrás tanfolyama pénteken délután kiállítással zárult, ahol az érdeklődők megtekinthették, hogy kilenc hónap alatt milyen készségeket sajátítottak el, milyen szintre jutottak a résztvevők. A szebbnél szebb ruhadarabok kreativitásról tesznek tanúbizonyságot, egyediek és egyben hasznosak, akár egy ruhaszalon vagy vásári kiállítás részei is lehetnének.
Gáj Nándor, a Művészeti és Népiskola igazgatója köszöntőjében a kiállított ruhadarabok szépségét, minőségét hangsúlyozta: „már csak az árcímkék hiányoznak, hiszen ezeket a ruhákat elnézve az ember arra gondol, hogy ezt is, azt is szívesen megvásárolná”. Mivel nagyon népszerű, hamarosan újraindítják a tanfolyamot. A képzést vezető Mátyás Erzsébet elméleti és Vargyasi Melinda gyakorlati szakoktató elégedettségét és nagyrabecsülését fejezte ki, hisz minden tanonc a munka és család mellett szakított időt erre a hobbira, amely most már akár megélhetési forrás is lehet. Vagy akár saját ruhakollekciót is tervezhetnek a végzősök.
Mátyás Erzsébet lapunknak elmondta, hogy a résztvevők – miután elsajátították az alapismereteket – saját kreatív ötletekkel jöttek. Volt, aki gyermekruhákra, más huszárruhákra összpontosított. Bonyolultabb termékkel, kabáttal, zakóval is próbálkoztak. Értékelte, hogy a tanfolyamra járók kitartóak voltak.
Vargyasi Melinda hangsúlyozta, azért volt fontos ez a tanfolyam, mert kevés szakember dolgozik szabóságon. Felsorolta, hogy mi mindent tanultak a pár hónap alatt, ez gyakorlatilag egy-egy darab elkészítési folyamata is: munkavédelem, varrógépismeret és egyéb munkaeszközök használata, anyagismeret, -beszerzés, kézi és gépi varrás, sziluettrajz, modell- és gyártmányrajz, méretvétel, alapszabásminta-szerkesztés, modellezés, szabás, összeállítás, próba, véglegesítő műveletek, vasalás, árképzés.
Horváth Klára régi álmát valósította meg: alkalmi ruhát, szoknyákat, nadrágokat és galléros ruhadarabokat állított ki. Kosztándi Tímea, aki két évig Diószénben tanított, a csángó szőttesek motívumait alkalmazta hétköznapi, irodai vagy gyermekruha-viseletekre. (A tiszta pamutot Klézsén szőtték.) Fontosnak tartja ezáltal ráirányítani a figyelmet a gyönyörű, színes csángó motívumvilágra. Sipos Noémit a tanfolyam döbbentette rá arra, hogy mennyi munkával jár egy-egy ruhadarab megvarrása vagy akár egy bélés kabátba rögzítése. Teljesen átértékelődött a ruházathoz való viszonyulása, és rájött: filmről nem lehet varrást tanulni. Habár az út elején jár, nagyon hálás, mert bátorságot kapott az egyéni stílusú ruhák varrásához.
