Nagy D. István
Ha eddig valakinek kétségei lettek volna, hogy a kormány egy porcelánboltba szabadult elefánt „elegáns és óvatos” mozdulataival igyekszik mindenáron irányítani e szerencsétlen csillagzat alatt született országot, annak aggályait biztosan szökőárként mosta el a munkaügyi minisztériumot eddig is igen hektikusan vezető Lia Olguţa Vasilescu szerdai, az orvosok, nővérek bérét illető bejelentése.
Bármennyit is kutatnánk, ilyen intézkedésre még nem volt példa Románia rendszerváltás utáni 27 évében, egyetlen tárcavezető, kormány sem merészkedett ennyire messzire, négy év tervét gyakorlatilag egy hónapba erőltetve bele. A most szabadjára eresztett, az egészségügyben az eddigiekhez képest mindenképp álomszerűnek számító fizetésszinteket ugyanis 2022-re kellett volna elérni a bértörvény értelmében. Ne feledjük, hogy már a jogszabály megjelenésekor a hozzáértők közül többen azt is kétségbe vonták, hogy ezek a sarokszámok egyáltalán megvalósíthatók.
Senki nem vitathatja el az orvosok vagy az egészségügyi asszisztensek jogát, hogy húsz-egynéhány év megalázás és hitegetés után végre a végzett munkához és a vállalt felelősséghez méltó bért kapjanak. A fizetések elfogadható szintre tornázásával ugyanakkor, ha meg nem is állítható, de érdemben lassítható a szakemberek kivándorlása, és reméljük, az az érv is igaz lesz, hogy ezáltal a hálapénz „intézménye” is meggyengül.
A kormány „gordiuszi” megoldására ezeken túl viszont sajnos mást nem mondhatunk: a pokol felé vezető út is jóindulattal van kikövezve. Esetükben elsősorban inkább később értékes szavazatokra váltható népszerűséghajhászásnak tűnik ez a jóindulat. Más magyarázata nem nagyon lehet, hogy egy gyakorlatilag félkész szekéren nekivágnak az útnak úgy, hogy egyelőre még azt sem látni, miből veszik meg a maradék fát a jármű befejezéséhez. Emlékezzünk, maga Lia Olguţa Vasilescu beszélt nemrég arról, hogy az egészségügyben alkalmazott pótlékok kérdését még rendezni kell, de ez csak egy kérdés. Azt sem ártana tisztázni, hogy ilyen kiadásnövekedés mellett – általános számítások mellett is nagyjából 230 ezer ember már nem aprópénznek vehető alapbéremeléséről van szó! – hogyan tudják majd fedezni például az egészségügyi intézmények eddig is igencsak hiányosan biztosított eszköz- és fogyóáru-szükségletét. Olyan körülmények között, hogy a többi egészségügyi dolgozónak is elviekben ütemezve, de emelni kell majd a bérét ugyanazon törvény értelmében, és a lassan kiürülő alapellátásra is fordítani kell majd valamit – áprilisra 20–25 százalékot ígérnek.
És ez csak a jéghegy csúcsa.
