A szudáni reguláris hadsereg egységeivel együtt arab lovas milíciák (dzsandzsavíd), amelyeket a kartúmi kormány pénzel és fegyverez fel, állítólag legalább 70 000 tagját ölték meg annak a fekete népcsoportnak, amely a helyi lakosság többségét alkotja. Segélyszervezetek már két évvel ezelőtt 300 000-re becsülték a célirányosan megölt áldozatok számát. A berlini külügyminisztérium viszont ,,csak" 200 000-re becsüli a dárfúri halottak számát. A nyugati tartomány ötmillió lakosa közül kétmillióan menekültek el otthonukból azóta, hogy 2003-ban elkezdődött a lakosság elüldözése. Sokan közülük a szomszédos Csáddal közös határ menti sávban, szükségszállásokon találtak menedékre. A dzsandzsavíd milíciák ismételten támadást intéztek külföldi segélyszállítmányok ellen is. Az amerikai kormány 2004-ben első ízben minősítette népirtásnak a szudáni kormány tevékenységét. Egy évvel később az ENSZ nyíltan ,,népirtási szándékot" vetett a kartúmi kormány szemére. A világszervezet büntetőbírósága (ICC) 2005 márciusában kezdett foglalkozni az üggyel; 2006 júniusában a bíróság jelentést adott ki, amelyben ,,átfogó vérengzések jelentős számáról" esik szó.

A dárfúri konfliktus okai részben politikai, részben gazdasági természetűek. A Szudáni Felszabadítási Mozgalom és a Mozgalom az Igazságosságért és az Egyenlőségért évek óta követel nagyobb beleszólási jogot a Franciaország-méretű tartomány zömmel fekete bőrű lakossága számára. A felkelők ugyanakkor ki akarják terjeszteni fennhatóságukat a Dárfúr déli részén fekvő olajmezőkre.