Sorozatom előző írásában a bécsi diktátumok filatéliai emlékeit mutattam be. A területében megnövekedett ország csupán néhány évig tartó gazdasági és szellemi fellendülését, további felfelé ívelő pályáját a második világháború végső kimenetele akadályozta meg. Negyedszázad leforgása alatt most már másodszor elfoglalt területeken visszatért a régi fennhatóság. Az alábbiakban az Észak-Erdélyben és Székelyföldön 1944 novemberétől a lakosság életét elviselhetővé tevő, négy hónapos szovjet katonai fennhatóság alatt született filatéliai dokumentumokból nyújtok ízelítőt.
Az 1940. augusztus 30-ai második bécsi döntés által Magyarországhoz visszacsatolt erdélyi területeket (Észak-Erdély és Székelyföld) az 1944. augusztus 23-ai román átállás után a szövetséges hatalmakkal kötött 1944. szeptember 12-ei fegyverszüneti egyezmény visszaadta Romániának. Ezt a döntést erősítette meg az 1945. január 20-án Magyarországgal is megkötött fegyverszünet. Az erdélyi, felvidéki és kelet-magyarországi harcokban a szovjet csapatok oldalán a román fegyveres erők is részt vettek.
Az ismét uralomra jutott román közigazgatás megfélemlítő eszközeitől és a román félkatonai alakulatok (Maniu-gárdák) atrocitásaitól Észak-Erdély lakossága 1944. november 14-én szabadult meg, amikor az erdélyi magyar lakosság veszélyeztetettségére hivatkozva a romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság nevében Vinogradov szovjet tábornok átiratában közli Sănătescu miniszterelnökkel, hogy „a Vörös Hadsereg által felszabadított Erdélyben tilos a román közigazgatás bevezetése”, ugyanekkor felszólították a román hatóságokat, hogy 24 óra alatt vonuljanak ki Észak-Erdélyből. A szovjet katonai fennhatóság 1945. március 13-áig tartott, amikor már véglegessé vált a „demokratikus erők” választási győzelme.
E négy hónap alatt a postahivatalok irányítás nélkül maradtak, már nem tartoztak a budapesti központhoz, de még a bukarestihez sem, bár területi szempontból politikailag minden eldőltnek látszott. Ebben az átmeneti időszakban a már ideiglenesen újból érvénybe lépő lej mellett továbbra is a pengő/fillér maradt a fizetési eszköz. (Érdekességként: a pengő lejhez való viszonyának aránya váltakozó, így 1944. november 24-én 1 pengő 40 lejnek, 1945. április 21-én 1 pengő 30 lejnek felelt meg.) Egyes postahivatalok helyi szükségkiadásokkal segítették a postai forgalom megindítását. Ezek a bélyegkiadások három csoportba sorolhatók: 1. az 1943-ban kiadott Hadvezérek magyar forgalmi sorozat egyes értékeinek felülnyomásai, 2. a marosvásárhelyi kiadás esetében Mihály királyt ábrázoló egyes forgalmi bélyegek felülbélyegzései, 3. a későbbi, helyi tervezésű kiadások magyar és román nyelvű, pengő/forint értékjelzésű bélyegei.
Elsőként a marosvásárhelyi posta látott el (1944. november 22.) Erdély–Transilvania felülnyomással hat, Mihály király arcképét ábrázoló román értékjelzésű bélyeget. Külön pecsétnyomót is készítettek Marosvásárhely–Târgu Mureș szöveggel és magyar keltezéssel. Hasonló bélyegzőt használt a körzethez tartozó Szováta is. Ezt követte a székelyudvarhelyi postahivatal, amely 1944. december 23-án a fent már említett magyar kiadás egyes értékeit Erdély–Transilvania, Románia szöveggel és új értékjelzéssel írta felül. Ezekhez is külön bélyegző társult. Máramarossziget hét felülnyomott (Poșta Română, 1944) kiadása 1944. december 29-én került levelekre. Nagyvárad 1945 elejétől részletekben adta ki felülnyomású bélyegeit, néhányat több kiadásban is – így az 1945 és pengő vagy fillér szövegű felülnyomás több változatot mutat. Zilah 1945. február 12-én jelentette meg Poșta Sălajului szöveggel és pengő/fillér értékjelzéssel felülnyomott bélyegeit. (1. kép)
Bemutatunk két korabeli levelet: a marosvásárhelyi teljes sorozattal bérmentesített küldemény ún. filatéliai levél, lévén, hogy a teljes sorozatra nem volt szükség egy helyi levél bérmentesítéséhez. (2. kép). A második levél érdekessége, hogy egy időben felülnyomás nélküli román és magyar bélyegekkel bérmentesítették, és csak a bélyegző mutatja, hogy helyi különlegességről van szó. (3. kép)
1945 elején Naszód, Nagyvárad és Zilah saját tervezésű bélyegeket adott ki. Ezekből mutat be néhányat 4. képünk.
Bizonyítékunk van arra, hogy Háromszék is készült hasonló jellegű bélyegkiadásra, de feltételezhetően kivitelezésére már nem volt idő, megszűnt a szovjet katonai fennhatóság. Két terv maradt ránk, Bíró László, a textilgyár mintatervezője készítette. (5. kép)
Az 1944–45-ös szovjet katonai megszállás alatt hasonló bélyegkiadások jelentek meg Magyarország Tiszántúli (számunkra inneni) részein, valamint Kárpátalján és Felvidéken is. Továbbá Nyíregyháza, Abony, Huszt, Ungvár, Rimaszombat és Rozsnyó kiadásai érdemelnek említést. Miután Délvidéket és a Muraközt elfoglalták a jugoszláv partizánalakulatok, Zentán és Muraszombaton magyar postabélyegeket nyomtak felül a bevonulás dátumával és az új állam (Jugoszlávia) nevével.
Akárcsak az első világháború után, 1945 márciusától az ismételten elfoglalt területeken helyhatósági választásokat tartottak, Romániában, az újjáalakuló Csehszlovákiában és az újjászülető Jugoszláviában így szilárdítva meg az újabb elcsatolás tényét. Így ért véget a bécsi döntések következtében Felvidék déli részével, Kárpátaljával, Észak-Erdéllyel, Bácskával és a Muraközzel néhány évre megnövekedett trianoni Magyarország örömökben és eredményekben gazdag sikertörténete.
