Az egyik legfontosabb, hogy ezúttal elmaradni látszik a hatósági akadályoztatás. Nincs már tiltás, fenyegetés, nem kívánnak a járdára szorítani – alapvető jogainkat immár nem kérdőjelezik meg. A csendőrség szerdai felhívása – noha a törvényesség betartásának fontosságára figyelmeztet – nem tartalmaz burkolt vagy nyílt fenyegetést, tiltást, inkább szakmaiság jellemzi. Adottnak tűnik tehát a feltétel, hogy békés, jó hangulatú, civilizált felvonulás kövesse a székely vértanúk emlékművénél szombaton szervezett megemlékezést. Persze, az is elengedhetetlen, hogy a rendezvénytől és követeléseinktől idegen, provokatívnak minősíthető jelszavakat a résztvevők mellőzzék, illetve a napi politikai csatározástól is jó lenne megóvni a rendezvényt.
Annál is inkább, mert kisebb magyar összefogásnak is örülhetünk a rendezvény előtt: bár eddig az RMDSZ országos vezetése és marosvásárhelyi szervezete sem jeleskedett a mozgósításban, látványosan hallgat Biró Zsolt MPP-elnök is, azt mégiscsak jó volt látni, hogy Háromszéken egy asztal mellé ültek az RMDSZ, az MPP, az Erdélyi Magyar Néppárt helyi vezetői, és felsorakoztak a Székely Nemzeti Tanács, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mellé.
Marosvásárhely perspektívájából is láthatunk némi kis előrelépést az évek, évtizedek óta tartó folyamatos és fokozódó jogfosztások után. A marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyét korai lenne még győzelemként értékelni – egyelőre az alkotmánybíróság elemzi a tanoda létrehozásáról szóló törvény ellen benyújtott ellenzéki óvást –, de egyfajta fordulópont lehet a székely főváros életében olyan értelemben, hogy az RMDSZ régi vezetői gárdája által meghonosított, kizárólag bukaresti politikai háttéralkukra alapozott jogérvényesítést egy sokkal bővebb eszköztár vette át. Melynek része a civil ellenállás, az utcai tüntetés, a parlamenti munka, de az ügy nemzetköziesítése, az anyaország kormányának kőkemény, a magyar érdek védelmében a szomszédos állam zsarolásától sem visszariadó kiállása.
Végezetül pedig azt is érdemes szem előtt tartani, hogy bár a nemzetközi figyelem tekintetében hátránynak tűnhet, hogy Romániában most minden a politikai hatalomnak az igazságszolgáltatás fölötti uralom megszerzéséért vívott harcáról szól, akár előnyünkké is válhat, hogy éppen ezen törekvések miatt fokozott nemzetközi figyelem övezi Romániát. Fordulópontnak tekinthetjük az Európa Tanács nemrégiben kiadott, Bukarestet a kisebbségpolitikája miatt több pontban is elmarasztaló jelentését is, mely arra világít rá, hogy évtizedek óta hangoztatott hazugságokat is meg lehet dönteni, ha okosan és eltökéltséggel dolgozunk.
Mindez összességében némi bizakodásra okot adó helyzetet teremt a székely szabadság napja előtt. A jogérvényesítési küzdelmünkben ezt a néhány kedvező mozzanatot erősítheti, ha Marosvásárhely erős üzenetet küld Bukarestbe, szerte a világba – de Erdélybe, egész Székelyföldre is.