Romániában 2000 óta ötször annyi új templom épült, mint iskola. A tanintézetek állami pénzen, míg a templomok a hívek adakozásából készülnek. (Kivétel a bukaresti megakatedrális, amelyet közpénzből emelnek az ég felé.)
A 27 év alatt épült új ortodox templomok száma kétezer körül van, az új iskoláké 385. (Erről jut eszembe, hogy a háborút vesztett Magyarországon Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási minisztersége alatt, 1922 és 1931 között, ötezer tanyasi iskolát építettek.) Nálunk az a baj, hogy azt sem tudjuk, a 27 év alatt hány miniszter adta egymásnak a kilincset az oktatási minisztériumban. Az emberek látják, hogy ebben a büdös életben nem lesz jobb itt az egyszerű földi halandóknak, ezért egy boldogabb túlvilági élet reményébe vetett hittel szívesen adományoznak templomépítésre, hogy odaát majd némi protekciójuk legyen.
Európában utolsó helyen állunk az oktatás terén. A gyerekek hiába járnak iskolába, mert a 15 évesek kb. 42 százaléka úgynevezett funkcionális analfabéta, ami azt jelenti, hogy írni, olvasni tud, de nem érti a szöveget, amit lát. 20 százalékuk elhagyja az iskolát. Sok szülő pedig csak azért gondoskodik gyermekutánpótlásról – amihez ugyebár nem szükségeltetik különösebb iskolai felkészültség –, mert az utánuk kapott segélyből az egész család eltengeti életét, és az sem baj, ha a gyermek nem járja ki az iskolát. Aztán a sok jó szemű, jóhiszemű szülő azt is látja, hogy egyesek tiszta potyára jártak magasabb iskolákat, az nem fogott rajtuk, nem tudnak helyesen beszélni, ennek ellenére még oktatásügyi miniszter is válhat belőlük, mint ez legutóbb is történt. Mások, akik összemásolták doktori disszertációjukat, szintén maradhatnak funkcionális analfabéták, hisz írni-olvasni ugyan tudnak, de halvány fogalmuk sincs arról, ami dolgozatukban leledzik. Aztán az is világos, hogy sok sötét fejű pénzen vesz mindenféle diplomát, amelyeket diplomagyárak nyomtatnak szüntelen. Mostani pénzügyminiszterünk, Eugen Teodorovici bevallotta: küldtek neki ingyen (!) egy diplomát a Román Hírszerző Szolgálat Nemzeti Kollégiumától, anélkül, hogy bár egyszer feléjük járt volna. Becsületére váljék, le is mondott róla. De ugyanilyen diplomának csúfolt papírost még pontosan 885-en vettek kézhez, mindannyian magas polcról a lábukat lógatók. Szegény szülők ezek után azt hihetik, hogy az ő csemetéik is kézhez kaphatják diplomájukat, mint a nagyok, anélkül, hogy tiszteletüket tennék a tanintézményekben. Ezt a módszert, a házhoz történő bizonyítványszállítást a nyolcadikosoknál és az érettségizőknél is meg lehetne ejteni iskolába járás nélkül is.
A mostani elméleti oktatásnak amúgy sem veszi hasznát a tanuló, de megtanulni valami szakmát, és azután magáncégnél dolgozni nem nagyon érdemes. Csakis az államnál kell munkát vállalni, mostanra kiderült, a legjobb munkaadó, mert nála nem számít, hogy ki mit, mennyit dolgozik, javadalmazása jó és munkájától független. És ha sztrájkol, rögtön teljesítik követeléseit, nem mint egy termelő cégnél a vállalkozó.
Felesleges a gyerekeket érettségivel gyötörni vagy ilyen-olyan próbavizsgákkal kínozni. Ebből is csak káosz lett, mert a Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetsége rögtön be is jelentette, hogy bojkottálni akarja a vizsgáztatást, annak ellenére, hogy éppen most ígértek a tanároknak 20 százalékos fizetésemelést. Lehet, attól félnek, hogy az történik, mint a korábbi béremelésekkel, amikor a fizetések úgy nőttek elméletileg, hogy gyakorlatilag csökkentek. A tanügyesek is ügyesek, mert akkor sztrájkolnak, amikor van látszata: vizsgák idején. Legközelebb érettségikor jelenthetnek be munkabeszüntetést, hisz vakációban például semmi értelme nem lenne. A pedagógusok közt akadtak, akik nem akartak felügyelni a mostani megmérettetéseken. Szerencsére volt iskola, ahol az igazgató, aligazgató feláldozta magát, és besegített a felvigyázásba. De az is megtörtént, hogy a kisegítő-személyzet ügyködött a vizsga zökkenőmentes lebonyolításán. Ezek után nem csoda, ha ők is ugyanolyan fizetésemelést kérnek, mint a pedagógusok, hiszen megérdemlik. Gondot okoz a dolgozatok kijavítása, bár idővel ezt is lehet orvosolni: csakis olyan tesztek legyenek mindenütt, mint a sofőrvizsgákon, ahol a kérdőívekre csak rá kell helyezni a sablont, és máris látszik, hogy a vizsgára jelentkező helyes választ karikázott be vagy ikszelt ki. Ilyenformán akár a takarítónők is képesek lesznek értékelni a dolgozatokat.