Nagyborosnyón, a községközpontban már jelezték: most kell menni Dobolyba, lesz, amit olvasnunk a lapban! Valóban sikerült itt — mint sok más helyen — ketté szakadnia a kicsinyke kálvinista faluközösségnek olyannyira, hogy a hívek fele a templomot sem látogatja! Üdv az útra — olvashatjuk a helybeli műemlék templom portikuszának homlokán. S miként a jóakaratú nemes felirat egy részéről leomlott a mészréteg, olyanképpen esett itt pecsét az együvé tartozás szükségességét felismerő közakaraton.

Lelkész és képviselő

Lőrincz István ötödik mandátumába lépett, évek óta képviseli Feldobolyt a községi tanácsban. Nincs olyan megvalósítás a településen, amiben az ő keze benne ne lett volna. Jelezte, hogy lapunkban is szándékozna szólni az ott kialakult helyzetről. S mert a református egyház presbitere is, a lelkészi lakon beszélgettünk vele, és a választásokon őt mint az RMDSZ-színekben pályázó tanácstagot erkölcsileg támogató Albert János helybeli lelkésszel, aki jelenleg 168 református egyháztag lelkipásztora. Elmondta, hogy bár előző szolgálati helyén, Bölönben a Székely Nemzeti Tanács helyi szervezetének megalakulásánál bábáskodott, most úgy találta helyénvalónak, hogy az ,,erősebb" oldalt támogassa, merthogy egyrészt onnan várhat valamelyes anyagi támogatást és segítséget a felette megviselt, igen értékes feldobolyi műemlék templom megmentésére.

— Szerintem természetes, ha a falu lelkésze meg én mint tanácstag és presbiter egy véleményen vagyunk — mondta Lőrincz István. — Ez csak vélemény, mert a lelkész csak szimpatizánsként és nem kampányolóként állt az én oldalamra. Az indulásnál nem is volt semmi baj. Rajtam kívül még Tegző Császár Galina is pályázni akart a tanácstagságra az RMDSZ színeiben, ám érdekes módon a választásokhoz szükséges iratcsomót nem tőlem kérte, miként az logikus lett volna, hanem valahonnan máshonnan szerezte be. Éreztük, hogy külön úton jár. Szőcs Levente községi RMDSZ-elnökkel papíron jeleztük a szentgyörgyi vezetőknek, hogy ez nincs rendjén, a választói csomagot tőlünk kellett volna kivennie, és az asszonyság közben inkább a Magyar Polgári Párt irányában mozgósítja, kemény ígéretekkel, az amúgy is kevéske faluközösség egy részét. (Az összlakosság 2002-ben 245 volt — szerk megj.) Beadványunk nyomán a szentgyörgyi vezetés nem hagyta jóvá, hogy ő az RMDSZ színeiben jelöltesse magát. Ez elegendő volt az ellentétek kiéleződéséhez s ahhoz, hogy valóban az MPP színeiben pályázzon a tanácstagságra, amit meg is nyert. Nincsen ebben semmi különös, helyénvaló is lenne, csak azt sajnálom, hogy ennek a kicsi falunak a népét kétfelé szakították, ami ellenségeskedéseket szült és szül, sajnos, még ma is.

— Szerettük volna tudni, hogy a hirtelen kialakult ellenzéki oldalnak mi a véleménye, milyen célt követnek — folytatta a lelkész —, mert miután én mégiscsak az érdekszervezet jelöltjének érvényesülését láttam volna jobbnak, bár az RMDSZ felső vezetéséről kedvezőtlen véleményem is van, akik ellenezték ezt, eltanácsoltak a faluból, az eklézsiából. Hogy miért, milyen okból, erre jó alkalom lett volna a közben itt lezajlott esperesi vizitáció, ám az illetékesek ezen nem jelentek meg, mi több, híveim tábora kettészakadt, mintegy fele azóta nem látogatja az istentiszteleteket. Információim szerint Borosnyóra, más falvakba járnak a templomba. Ami azonban különös, hogy egyházgondnokom, akit teljes egyetértésben választottak meg megyebírónak, az MPP jelöltje mellé állt. Ebbe nekem nincs is beleszólásom, ez az ő egyéni joga, az azonban kissé különös, hogy nem itt hallgatja igehirdetésemet.

Áldatlan helyzet alakult ki az egyház körül. A lelkész erején felül mindent megtett a műemlék templom megmentéséért (az épület állapota miatt megtiltották az istentiszteletek tartását benne), a hivatalos papírformaságok, a dokumentáció már a kezében. Az eklézsia gondokkal küzd, jövedelmét kétszeresen meghaladták a kiadások. A különbséget egyéni kapcsolatain alapuló holland segítségből, használt ruhák értékesítéséből próbálta kiegyenlíteni, s mint az olvasó is tudja, a ruhaosztás sok-sok helyen vitára adott okot, s így történt itt is. Az egyháznak ugyanis csak öt hektárnyi földvagyonról van birtoklevele, a visszajáró terület tulajdonjogi helyzete vitás, pedig az majdnem még egyszer akkora, mint amit visszakaptak. Kevéske erdővagyona is volt az eklézsiának, 2,7 hektár, akárcsak az iskolának. Utóbbi visszakapta, az egyház nem! A kialakult hangulat ellenére a lelkész nemes terveket ápolgat: a faluban fészket rakó Éltes Barna képzőművész fiatalemberrel meg szeretné mintáztatni Bodola püspök mellszobrát, s mert alkalmasnak látszik Feldoboly, ott nyári képzőművésztábort szeretnének szervezni. Készséggel áll a békéltetés ösvényére s a faluközösség szolgálatába.

Az érem másik oldala

Tegző Galina szívesen válaszolt kérdéseinkre. A helyi RMDSZ-ről és annak elnökéről, Lőrincz Istvánról már elöljáróban el akarta mondani, hogy bár ő a falu állandó lakója, arra nem emlékszik, hogy Lőrinczet valaha egy nyilvános közgyűlés elnöknek választotta volna az ún. érdekszervezet élére.

— Én a szentgyörgyi RMDSZ-irodából vettem ki a választmányi csomagot, kitöltöttem, és az utolsó nap tettem le. Majd jött onnan egy hivatalos visszautasító válasz, melyben a Lőrincz és Szőcs Levente beadványára hivatkozva visszautasították kérésemet — magyarázta Tegző Gáborné. — Természetesen, ez nem esett jól nekem. Gál Klárika nénivel aztán megtárgyaltuk, nyilvánvaló volt, hogy függetlenként nem lett volna esélyem, s elhatároztam, ha MPP-s szimpatizánsnak tituláltak, az leszek. Közben bejegyezték az MPP-t, s már természetes volt, hogy annak a színeiben méretkezem meg.

— Mekkora volt támogatóinak tábora?

— A választáskor 61 szavazatot kaptam, Lőrincz István 40-et. Ezt is helybeli roma lakosságtól, hisz ő foglalkozik a szocisokkal, s a romák személyre szavaztak. Mindegy, ez már a múlté. Én nem ellenségeskedni akarok. Közös célunk az kell legyen, hogy a falut, bármilyen kicsike, mozdítsuk meg, és mi is lépjünk egyet előre.

— Én úgy érzem, hogy ide kívánkozik még egy magyarázat, ami bármilyen kellemetlen is, el kell mondanom. Nagy szerepe volt az ellenségeskedés szításában a tiszteletes asszonynak, aki sértő kifejezéseket használt, hadd ne idézzem. A harangozónak is le kellett mondania, szétbomlott a nőszövetség — mondta könnyes szemmel Gál Klára, s vele egyetértésben férje, Gál Ferenc, aki jelen pillanatban is az egyházközség gondnoka, de máshova jár templomba. — Az egyéni sértegetések miatt bizony ezt a kisközösséget egyhamar közös nevezőre hozni nem lesz könnyű. A dolgok menetéből mindenki vonja le a tanulságokat. Nekünk támadó szándékunk nincs, Feldoboly előrelépését kell keresnünk. De az ösvényt, mely abba az irányba vezet, ma még nem látni.

— Én egyházbarát voltam, presbiter, éppen úgy, mint Lőrincz, és a nőszövetség elnöke — folytatta Galina. — Már túl is vagyunk két tanácsülésen. Egyetértettünk. Azt akarjuk, hogy a Feldoboly vízellátását-kanalizálását célzó tervet minél hamarabb gyakorlatba ültessék. Van más elképzelésem is. Vasból kerékvettető karzatot kellene állítani a bekötőút kanyarjába, mert eléggé martos a hely, főleg télen látnók hasznát. Miért ne lehetne ezt a rövid kis bekötőutat kijavítani és aszfaltoztatni? Elejére kívánkozna egy szép faragott székely kapu. Kivitelezésében segítene a helybeli közbirtokosság. Bács Leventéék előtt rogyadozik a közkút, javíttatása időszerű lenne. Megoldatlan a tej értékesítése a faluban. Nincsen tejcsarnok. Innen nem szedi össze egy feldolgozó sem a tejet, mint régen. Ennek hamarosan utánanézünk. Zöldövezet kellene az iskola udvarára, játszótér, meg valamilyen sportpálya volna oda jó. A kultúrházban egy szobát kell kialakítani, hogy bár egy héten egyszer itt tudjon rendelni a családorvos, mert sok az idős beteg. Az illemhely is áldatlan állapotban. Körvonalazódik a testvértelepülési kapcsolat egy Tolna megyei kis faluval. Nevet szeretnénk adni a falu új iskolájának.

Távozásunkkor egy dobolyi idős ember, aki nevét nem akarta adni, nagyon találóan mondta: ,,Az RMDSZ és az MPP fogjon össze, és alakítsák meg Feldoboly Pártját! Abban aztán lehet dolgozni: a faluért! A hadakozásnak legyen vége, addig ellenkeznek, hogy megint pap nélkül maradhat a falu!"

Széles látószögben

— Tanácsi szinten megfogalmazódott, hogy bár a falu ivóvízre és kanalizálásra szóló dokumentációja már elkészült, be kellene nyújtani, ám az ivóvízhálózatot az egész községre ki kellene terjeszteni, egységes módon. Ebben tapodunk. Nem egyszerű, Nagyborosnyó a közművesítés szempontjából egyike a legnagyobb és legnehezebb községeknek, meglehetősen szétszórt: a Mezőföldtől a Bodzákig tart! Az ivóvíz egész községre kiterjedő dokumentációja majdnem annyiba kerül, mint az évi költségvetésünk. Ezt csak megyei segítséggel, pályázattal lehet megoldani. Mindenképpen Doboly is fog kapni vizet. Ott van már egy régi csorgórendszer, kiváló a víz, nem annyira égető a dolog — nyilatkozta Szőcs Levente alpolgármester, és megígérte, hogy megoldják a kultúrotthon fűtését, s mert hamarosan Tolna megyébe látogatnak, összehozzák Doboly és a Tolnanémedi melletti Keszőhidegkút testvérkapcsolatát.