Diénes Attila nem kevesebbet szeretne: a szobrászatnak új értelmet adni, mint Bolyai, aki geometriájával megváltoztatta a térről való gondolkodást – összegezte Muladi Brigitta művészettörténész Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központban tegnap megnyílt kiállításon.
A marosvásárhelyi születésű, 1988 óta Magyarországon élő Diénes Attila Munkácsy-díjas szobrászművész a szobrászat terén keresi a számára megfelelő utat, kerülve a berögződéseket, új ösvényekre tér, de nem tagadja meg a múltat, hagyománytisztelő és modern egyszerre, emelte ki a tárlatmegnyitón Muladi Brigitta, hozzátéve, munka közben nem veti el a szenvedélyesen, spontán érkező impulzív késztetéseit, de keresi a rendszert, a szabályszerűségeket, a világot mozgató természeti törvényeket – változik, és mégis szigorú esztétikai normákat követ. A lehetetlent keresi, olyan formákat választ, amilyeneket lehet, egy racionális művész ki sem próbálna, mondta, a kiállított alkotások közül a Véletlen találkozás légies formáját hozva fel példaként. A művész – aki maga is fontosnak tartotta, hogy Sepsiszentgyörgyön állíthat ki – egyébként önmaga szubjektív meghatározása szerint „a szobor: átszellemült anyag, az élet káprázatával felruházott élettelen, anyagba kalapált extázis, csiszolt felületre izzadt érzelem, kristállyá dermedt életérzés, varázslat, üzenet, melynek anyagisága csak megjelenésében igaz.” Hogy ez mennyire igaz, arról az EMŰK földszinti kiállítóterébe betérő látogató maga is meggyőződhet.
