Komoly büntetésekre számíthatnak azok a gazdák, akik termőföldjeiken nem irtják a parlagfüvet. A Romániában leginkább allergénnek tartott növény irtását szabályozó törvénytervezetet 264 igen szavazattal, egy tartózkodás mellett fogadta el a képviselőház. Európa-szerte ehhez hasonló törvényekkel kívánják visszaszorítani a parlagfű hatását.
A tervezetet a liberális Florica Chereches nyújtotta be. Az elfogadott tervezet szerint a megelőző és tájékoztató tevékenységek mellett a földtulajdonosoknak és földhasználóknak kötelező módon irtaniuk kell a gyomnövényként nyilvántartott parlagfüvet, megelőzve terjedését.
A parlagfű utak mentén, ápolatlan zöldövezetekben honos. Augusztusban virágzik, heveny allergiás tüneteket okoz, az érzékenyek munkaképtelenné is válhatnak. Egyetlen növény akár nyolcmilliárd pollenszemcsét és harmincezer magot is teremhet. A magok akár negyven évig is csíraképesek maradnak – jegyzik a törvénytervezet alátámasztásában.
A tervezet szerint a területek tulajdonosainak, használóinak, az utak, vasutak, vízfolyások, tavak, öntözőrendszerek karbantartóinak kötelező módon időszakosan kell végezniük a parlagfű irtását. A munkálat végezhető kaszálással, kitépéssel évente legkésőbb június harmincadikáig. A tervezet kitér az építkezések haszonélvezőire is, rájuk is vonatkozik a parlagfű irtásának kötelezettsége. A természetvédelmi területeken a parlagfű irtását külön terv szerint kell végezni.
A tervezet szerint az előírások be nem tartását írásos figyelmeztetéssel, azt követően pénzbírsággal sújtják. Magánszemélyek esetében a büntetés 750–5000 lej lehet, jogi személyeknél akár 5000–20 000 lejre is rúghat.
A környezetvédelmi minisztérium, illetve az agrártárca kötelessége információs és tudatosítási kampányok szervezése a helyi partnerekkel. Ugyanakkor meg kell szabniuk azokat a lépéseket, melyek a parlagfű kiirtásához vezethetnek.
A parlagfű – a Wikipédia szerint
Az ürömlevelű parlagfű vagy egyszerűen parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), tévesen vadkender a fészkesek (Asteraceae) családjába, annak Ambrosia nemzetségébe tartozó gyomnövényfaj. Egyik legismertebb gyomnövényünk, mezőgazdasági és humánegészségügyi kártétele rendkívül jelentős. A parlagfű a szántóföldeken és egyéb bolygatott területeken évről évre óriási számban jelenik meg, ami a növénytermesztésben jelentős többletköltségeket, termésveszteséget, a humánegészségügyben pedig erőteljes allergiás tüneteket idézhet elő az arra érzékenyeknél.
Kétszikű, 20–140 cm magas, terebélyes, ágas egyéves növény. Központi egyenes, tompa négyélű szárral rendelkezik, sűrű oldalhajtásokkal. A talajhoz közeli néhány cm-es részen 2–3 elágazása is lehetséges. Magassága átlagosan 120–140 cm körüli, de optimális körülmények között 200 cm-nél is nagyobbra nőhet. Levelei rendkívül változatosak, általában 1- vagy 2-szeresen szárnyasan szeldeltek, kétoldalt sűrűn szőrözöttek. A szőrök a levél fonákján hosszabbak. A levél színe sötétzöld, fonákja szürkészöld. A sárga színű, 4–5 mm-es porzós fészkek a legfelső hajtások végén, rövid kocsányon ülnek, 10–15 virágot tartalmaznak. Virágpora az arra érzékenyeknél súlyos allergiát okozhat. A termős virágok a porzósok alatti legközelebbi levél hónaljában találhatóak. Termése 2–4 mm hosszú, szürke, szív alakú kaszat. Egy fogazott burok takarja a termő részt, amely az érés után a terméssel együtt lehullik. A virágok aránya a növényzet sűrűsége szerint változik. Ritka állományban inkább a termős, sűrű állományban a porzós virágok dominálnak.
Őshazája Észak-Amerika déli területein található. Bár az Észak-amerikai kontinensen őshonos, annak északi területein, pl. Kanadában is invazív gyomnövényként tartják számon, hiszen erőteljes terjedésére csak az utóbbi évtizedekben került sor. Európában először Franciaországban jelent meg. Bár botanikus kertekben már az 1700-as években is megtalálható volt, és nem zárható ki, hogy némely esetben innen kiszabadulva terjedésbe kezdhetett, ám a vizsgálatok szerint a fő betelepülése csak az 1860-as években kezdődött meg, valószínűleg vöröshere-, esetleg búzavetőmag-, illetve burgonyaszállítmányokkal. A korai terjedés elsősorban kikötők, illetve vasútvonalak környékén volt megfigyelhető. További nagyfokú behurcolása az első világháború során történt, lószállítmányok takarmányában kerülhetett be nagy mennyiségű parlagfűmag.
A terjedés hatékony megakadályozásához fontos a parlagfű felismerése. A parlagfüvet gyakorta összetévesztik a fekete vagy fehér ürömmel. Jelenleg, az ellene folyó küzdelem ellenére, szinte akadálytalanul terjed. A talajban évtizedekig csíraképes mag nagy számban képes várakozni a csírázásra, ami nagyon megnehezíti a hatásos védekezést. Ez az oka annak, hogy ahol az irtás befejeződik, a parlagfű hamarosan ismét elfoglalja a megtisztított területet. A parlagfű okozta problémák ellen szervezett fellépés szükséges. Elsősorban parlagfűirtó kampányokkal és széles körű társadalmi felvilágosítással próbálnak ellene küzdeni. Ez az egyetlen olyan allergiát okozó növény, amely irtásának elmulasztását komoly pénzbüntetéssel sújtja sok állam. Helikopteres ellenőrzéssel, júliustól büntetéssel, augusztusban kényszerkaszálással lehet megelőzni a magok beérését, de a pollenszórást már nem.
A parlagfüvet újabban gyógynövényként is felhasználják. Vélt gyógyhatása miatt a növény föld feletti részét alkalmazzák teaként, szárítva vagy lekvárként. Ugyanakkor az Európai Unióban parlagfűtartalmú élelmiszerek nem hozhatók forgalomba emberi fogyasztásra szánt termékként. A parlagfűtartalmú készítmények új élelmiszernek minősülnek, melyeket uniós szinten engedélyeztetni kell. Az uniós engedélyezés során az élelmiszerként történő felhasználás biztonságosságát kell bizonyítani. Parlagfűre és a belőle készített termékekre Európában eddig nem adtak ki engedélyt. Óvatosságra int, hogy a parlagfű egy állatkísérletben máj- és vesekárosító hatásúnak bizonyult.
