Magasra emelte a lécet Dragnea és bandája, amikor választási, majd kormányprogramját világgá kürtölte. Olyan mértékű bérnövekedést, életszínvonal-javulást ígértek, melyet teljesíteni lehetetlen, és még nagyobb gond, hogy ennek dacára megpróbálják. Megalkották nagy reformtörvényeiket – az egységes bérezésről szólót, az adórendszert átalakítót –, s hiába volt minden figyelmeztetés, be is vezették ezeket. Átgondolatlanul, elemzések, hatástanulmányok nélkül. Az eredmény: teljes káosz.
Bő egyéves, kormányzásnak nevezett szerencsétlenkedésük után a kép sötét: társadalmi rétegeket állítottak szembe egymással, ágazatokon belül tettek ellenséggé különböző csoportokat. Az orvosok, asszisztensek bérének eddig nem látott mértékű növelése egy olyan hullámot indított el, amely mindent elsöprő szökőárrá is válhat. Nem azért, mert ne érdemelnének európai színvonalú fizetést, hanem mert igazságtalanságok sorozatát vonja maga után. Kimaradtak a nagyvonalú osztogatásból a családorvosok, így teljesen leépülhet az amúgy is sorvadó alapellátás, de hátrányba kerültek a laboránsok, biológusok, az ápolók, takarítók, akik immár méltánytalanul kevesebbet kapnak, mint egy szakorvos vagy főnővér. Irigyen figyelhetik egymást az egy intézményen belül dolgozók, és sóhajtozhatnak a betegek is, kik tizedét sem viszik haza havonta annak, amennyit az őket kezelők kapnak. S ha mindez nem lenne elég, még a pótlékokhoz is hozzápiszkálnak, korlátozzák azt azok esetében is, kiknek fizetése továbbra sem emelkedett a béka hátsó fertálya fölé.
Nem sokkal jobb a helyzet a tanároknál sem. Az oktatásban nem volt ugyan az egészségügyhöz hasonló mértékű béremelés, de úgy tűnik, a 20–25 százalékok is mindegyre elkopnak valahol, addig változtatják a pótlékokat, az adózást, hogy végül alig emelkedik az, amit kézbe kapnak. Ugyanakkor minden attól visszhangzik, hogy ismét nőtt a fizetésük, olyan számok röpködnek, hogy a közszférán kívül rekedt alkalmazottak csak kapkodják a fejüket, hisz reményük sincs, hogy valaha elérik azt a szintet. Lehet tehát a pedagógusokra is mutogatni, mint szerencsés kivételezettekre, irigykedhetnek az adóterhektől fuldokló magáncégeknél dolgozók, akik többszörösen isszák a levét a kormányzati összevisszaságnak: fizetésük nem emelkedik, de az árak utolérhetetlenül növekednek.
Viszályt szító, olcsó szemfényvesztés zajlik. Nap mint nap Kánaánt duruzsol a kormánypropaganda, miközben a nyers valóság egészen mást mutat. Például éppen tegnap derült ki, hogy az országos nettó átlagkereset januárban 145 lejjel volt kisebb, mint decemberben. Hiába ígérnek rózsaszínű holnapot, fényes jövőt, ha a ma valósága csak keveseknek nem sötét és komor.