Pálmai Tamás
A következő felsorolás nem teljesen precíz, de arra jó, hogy világossá tegyen bizonyos dolgokat. Bizonyos területek ugyanis időnként „gazdát cseréltek”. Tényekről, méretekről és arányokról van inkább szó. A mai európai országok – persze, nyugat-európaiak mind – egykor dúskáltak a javakban, értsd a gyarmatokban. Most nézzük csak az afrikaiakat, hiszen zömmel innen származik a mai migránsok zöme.
Belgium: Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda és Burundi. Franciaország: Mauritánia, Szenegál, Gambia, Mali, Guinea, Elefántcsontpart, Niger, Burkina Faso, Benin, Togo, Gabon, Kongói Köztársaság, Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Algéria, Tunézia, Marokkó, Madagaszkár, Komoró-szigetek, Dzsibuti. Németország: Kamerun, Nigéria egy része, Tanzánia nagy része, Namíbia, Ghána egy része. Olaszország: Líbia, Eritrea, Szomália. Portugália: Angola, Mozambik, Bissau-Guinea, Zöldfoki-szigetek. Spanyolország: Nyugat-Szahara, Egyenlítői-Guinea. Egyesült Királyság: Szudán, Szomália, Kenya, Uganda, Tanzánia, Zanzibár, Botswana, Zimbabwe, Zambia, Dél-Afrikai Köztársaság (előtte Hollandia), Namíbia, Gambia, Sierra Leone, Nigéria, Ghána, Kamerun, Malawi, Lesotho, Szváziföld.
Ezek az országok jólétüket a gyarmataik kifosztásával alapították meg. Nekünk nem voltak gyarmataink. Sőt, nekünk „közbejött” Trianon. A békeszerződés eredményeképp a 325 411 km² összterületű Magyar Királyság széthullott, a 282 870 km² területű Magyarország pedig területeinek valamivel több, mint a kétharmadát (67%, Horvátországgal együtt 71%) elvesztette (92 952 km²-re csökkent). Lakosságának pedig több mint a felét, az 1910-ben még 18 264 533 fős ország lakossága 7 615 117 főre esett vissza.
Amit tehát a mai napig elértünk, azt a magunk erejével értük el. Miért követelik a felsorolt országok vezetői, hogy mi is osszuk meg a volt gyarmataikból áramló bevándorlókkal javainkat? Azt mondják Nyugaton, hogy a migráció jó dolog. Megold egy csomó problémát: munkaerő, demográfia. De ha valaki ebből a csodálatos jóból nem akar részesülni, azt meg kell büntetni? A migrációval meg lehet oldani a munkaerőhiányt – mondják. Képzetlen, idegen kultúrájú, nagyobbrészt munkakerülő bevándorlókkal. Ugyanakkor a nagy, főleg fiatalokat érintő munkanélküliséggel nem foglalkoznak Portugáliában, Spanyolországban, Dél-Olaszországban, Görögországban. Nézzük a propagandafilmet az Arab-félsziget országairól. Ott élnek a migránsok muszlim testvérei. Hány menekültet vagy bevándorlót fogadtak be? Jó kérdések, ugye?
De van más is, számos „furcsa apróság” Európa állítólag fejlettebb nyugati részében. Nézzünk egy példát: a nemzetközi nőnap alkalmából Kristin Rose-Möhring, a berlini családügyi minisztérium esélyegyenlőségi biztosa azt javasolta: tegyék nemsemlegessé a német himnusz szövegét. A mostani német himnusz szövege 1841-ben született. Ebben szerepel a német Vaterland, azaz a szülőföld szó, amit a német nyelv nem anyaföldként, hanem „apaföldként” fejez ki. Az esélyegyenlőségi biztos javaslata, hogy ezt nevezzék át hazává, azaz használják a Heimatland szót. A másik módosítás a testvériesen (brüderlich) szónál lenne szükséges, ami ugyancsak hímnemre utal. A javaslat szerint ezt a couragiert szóval lenne célszerű helyettesíteni, ami egyébként inkább a bátorságra, mint az együttműködésre utal.
Nos, agyament dolgok a fentiek, ugye? És tudjuk, hogy csak a jéghegy csúcsai. S lám, ismét Magyarország (és a V4-ek) az, akinél gátat kell szabni sok mindennek. Tudjuk, persze, van rutinunk: tatár, török, orosz, német, szovjet… De – halkan teszem hozzá – nagyon jó volna végre békében élni kicsit. Sikeres április 8. után is.
