Farcádi Botond
Ha tavaly nagykorúságát ünnepelte a tusványosi szabadegyetem és diáktábor — hiszen tizennyolcadik alkalommal szervezték meg —, idén a Más kép jelige mentén zajlanak majd a beszélgetések. És a kép valóban más: sok minden változott a tavalyi helyzethez képest az erdélyi magyar politikai életben is: Tőkés László függetlenként jutott európai parlamenti képviselői mandátumhoz, és az RMDSZ is két képviselőt küldött a testületbe. De azóta új magyar párt is alakult, az önkormányzati választásokon pedig meg is méretkezett. És változás történt az önkormányzatok háza táján is: számos helyen új emberek kerültek hatalomra, kicserélődött a vezetői csapat.
De azért mégsem teljesen más a kép: akárcsak tavaly, most is választások előtt állunk, ismét a megegyezés, a közös fellépés a mindenkit foglalkoztató kérdés. A magyarság parlamenti képviselete pedig jóval nagyobb tétnek tűnik, mint a másfél éves európai parlamenti mandátumok vagy egy-egy település önkormányzati testületének összetétele.
A tusványosi rendezvény tehát éppen a folytonosság és változás kettősségére alapoz. Pontosan arra, amire az erdélyi magyarságnak szüksége van ahhoz, hogy a lehető legjobban érvényesítse akaratát, megvalósítsa céljait. És ezt nem szabad szem elől téveszteniük sem azoknak, akik ellátogatnak a táborba, sem azoknak, akik távol maradnak.
A sör várhatóan ugyanolyan friss és hideg lesz, mint máskor, a táborban ugyanolyan nyüzsgés lesz, az ismerősök ismét felbukkannak, és kezet nyújtanak, a párbeszéd tartalmas lesz, a hangulat felszabadult marad, a koncertek változatlanul hatalmas tömegeket mozgatnak meg, a rengeteg sátorban pedig érdeklődési körüknek megfelelően gyűlnek majd össze az emberek. Az igazán lényeges dolgok nem változnak, az értékek, a célkitűzések maradnak. És ezt az erdélyi magyarság vezetőinek is tudniuk kell, amikor tárgyalóasztalhoz ülnek. Valahogy úgy kellene viszonyulnunk egymáshoz, mintha a tusványosi szabadegyetemen beszélgetnénk.
