Idén is a kézdiszékiekkel együtt ünnepeltek a mezőhegyesi, mezőkövesdi, paksi, szentendrei, gyöngyösi, hatvani és terézvárosi testvértelepülések képviselői, valamint számos magyarországi városból érkezett küldöttségek. Magyarországot Csige Sándor Zoltán, a Csíkszeredai Magyar Főkonzulátus vezető konzulja képviselte, tolmácsolva Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét.

Több mint húszéves hagyománynak megfelelően, a kézdivásárhelyi ünnepség a kegyhelyeken, ’48-as szobroknál, emlékműveknél és sírhelyeknél kezdődött, majd az iskolák, civil szervezetek, a felső-háromszéki falvak, a hagyományőrző csapatok és a Történelmi Vitézi Rend felvonulásával folytatódott. Az ünnepi műsorban közreműködött a Tanulók Klubja fúvószenekara, Gyergyai Barna karnagy vezetésével.

A hagyományőrzőket a Vetró András hagyoményőrző százados által vezetett 15. Határőr Gyalogezred és Hagyományőrző Csapat, a Szegedi 3-as Honvédzászlóalj Vass László ezredes vezetésével, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki gyalogezrede Lukács Botond hadnagy vezetésével és a 15. Székely Határőr Gyalogezred gelencei szakasza képviselte. Hozzájuk csatlakoztak a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság tagjai Boldizsár Béla százados vezetésével és a tápióbicskei tüzérek. A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki csapata immár negyedik éve Pál Olivér hagyományőrző huszárhadnagy vezetésével hat lovassal érkezett a Gábor Áron térre. Képviseltette magát a torjai 11. Hagyományőrző Székely Huszárezred Daragus Attila, Torja polgármestere, huszárkapitány és Hatos Mihály hagyományőrző főhadnagy, tábori lelkész vezetésével. Akárcsak előző évben, idén is Torja volt jelen a legnépesebb csapattal, harminc lovas nagyméretű székely és magyar zászlóval vonult fel a Gábor Áron téren. A felvonulás ideje alatt Bokor Tibor polgármester szalagot tűzött a hagyományőrző csapatok zászlóira. Ezt követően került sor a Székely Vágta vándordíjának ünnepélyes átadására a városnak, Berde Lóránd, a tavalyi Székely Vágta győztese a fődíjat, az 1848-as mintájú gyalogos tiszti szablyát adta át megőrzősre a céhes város polgármesterének.

A déli harangszó után a főtéri ünnepség az Elindultam szép hazámból című népdallal kezdődött Márdírosz Ágnes csíkszeredai színművész előadásában. Bokor Tibor polgármester köszöntőjében párhuzamot vont 1848 és 1918 között, mondván „a pesti tizenkét pont és a gyulafehérvári határozat között egyszerre furcsa és ellentmondásos, de ugyanakkor megdöbbentő a hasonlóság. Ezért fontos számunkra ma, a román centenárium esztendejében összegyűlnünk: emlékeznünk kell a pesti tizenkét pontra, és emlékeztetnünk kell a száz évvel ezelőtti határozatra”. Az elöljáró arra is kitért, míg beszédét erre a gondolatra szerette volna alapozni, a tegnapi események után átértékelte mondanivalóját. „Elegünk van! Elegünk van abból , hogy mindig kettős a mérce” – hangoztatta. Mint fogalmazott, a centenárium évében „kemény év elé nézünk”, Kézdivásárhely is „elnyerte méltó büntetését”, amiért nem tett román zászlót a magyar mellé, noha tíz éve ugyanazokkal a zászlókkal ugyanazokat a helyeket díszítik fel március 15-én. „Ezek a szimbólumaink, ragaszkodunk hozzájuk – folytatta Bokor –, és nem adjuk semmiért őket! A magyar szabadság ünnepén jogunk van kitenni szimbólumainkat, jogunk van szívünk, érzésünk szerint ünnepelni”. Emlékeztetett, 170 éves a magyar forradalom, a centenáriumot ünneplő Románia pedig hetven évvel fiatalabb. „Felháborító, hogy még mindig nincs semmi tisztelet. Megdöbbentő, hogy még mindig nincs elfogadás, hogy képtelenek velünk együtt élni. Elfogadhatatlan, hogy ami a tavaly még nem szúrt szemet, idén a nulladik percben kiveri a biztosítékot. Nekünk a centenárium évében is magyar a szívünk, és mi most is tiszteljük azokat, akikkel együtt élünk. Kölcsönös tisztelet, ez lenne a kulcsszó” – zárta mondandóját Bokor Tibor.

A Zúg március diákszónokverseny idei győztese, Cisar Krisztián Bogdan, a Nagy Mózes Elméleti Líceum X. osztályos diákja hangoztatta: olyan jövőt szeretne, „amelyben mindenki egyenrangú és mindenki véleménye számít. Amelyben mindenki szabad, és szabadon szólhat. Az első márciusi ifjak is ezt akarták, és nekünk is ezt kell tennünk”. Nemzeti ünnepünk tiszteletére Kézdivásárhely önkormányzata és a Vigadó idén is szavalóversenyt szervezett V–VIII. osztályos tanulóknak, a győztes Szakács Anett, a Molnár Józsiás-iskola ötödik osztályos tanulója Petőfi Sándor Szörnyű idő című versét mondta el.

Az ünnepség díszszónoka Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója is „hazatért” ünnepelni, beszédét a hit fontosságára élezte ki, kiemelve, „hogy ennek a népnek csak akkor van jövője, ha felhagy a mai korban oly divatos panaszkodással, az önsajnálattal, a mások hibáztatásával, egyszóval, ha rendezi lelki életét, kapcsolatát Istennel és embertársaival!”. Úgy fogalmazott, hisz abban, hogy ma is élnek közöttünk hősök, ma is vannak Székelyföldön Gábor Áronok. „A ma hősének már nem kell ágyút és golyót öntenie, nem kell lövészárkot ásnia, rohamra indulnia. Ők korunk kihívásaira tudatosan vagy ösztönösen megfelelő mai emberek, én hősként tudom tisztelni azt a sikeres vállalkozót, aki Székelyföldben gondolkodik és tervez! Aki hazahozza a vállalkozását, itthon munkahelyeket teremtve megélhetést biztosít a székelyek családjainak” – hangoztatta Vargha Mihály. Hozzátette, kalapot emel azok előtt is, akik külföldre mennek dolgozni, tapasztalatot szerezni, de a megszerzett tudást, keresetüket itthon fektetik be. „És képzeletben kezet szorítok és tisztelem azt az egyszerű embert is – folytatta –, aki nem tesz semmi különöset, nem hajt végre nagy tettet, csak egyszerűen nem megy el, nem adja fel! Aki ugyan nem váltja meg a világot, de megjavítja háza tetőzetét, feltámasztja a földre bukott kertet, megnyesi a parlagon hagyott gyümölcsös fáit, kitakarítja a forrásokat és a patakmedreket. Majd vasárnap elmegy megpihenni Isten házába. Megpihenni és hálát adni, hogy itt élhet ezen a földön, Európa eldugottnak mondott, de számunkra legszebb szegletében, ahová ezer éves múltja köti” – mondta Vargha Mihály.

Vörösmarty Mihály Szózatát végezetül Kiss László színművész tolmácsolta, a jégeső miatt a műsor zenei része -- a Historica zenekar és Kalányos Roland énekes fellépése – elmaradt. A nemzeti ünnepen részt vevőket Vargha Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes és Beder Imre református lelkipásztor áldotta meg, majd a magyar és a székely himnusz közös eléneklése, valamint koszorúzás következett.