A választás tétje

Lázár János: Az elmúlt nyolc évben a könnyített honosítási eljárás révén meghaladta az egymilliót a magyar állampolgárságot kapott magyarok száma. Ez a legfontosabb szimbolikus nemzetpolitikai eredmény, a fő feladat most a tartalommal való feltöltés, az anyaország és a külhoni magyarság együttműködésének új mederbe terelése. Az elmúlt évek során a magyar kormánynak sikerült érdemben hozzájárulnia a külhoni magyar közösségek identitásának megőrzésében döntő jelentőségű hitéleti tevékenység és az oktatási intézmények fejlesztéséhez, s ha 2009-ben még 9 milliárd forintot irányítottak a Magyarország határain kívül élő közösségek programjainak támogatására, 2018-ban ez az összeg elérte a 100 milliárd forintot. A következő négy év nagy kihívása a gazdaságfejlesztés, a gazdasági együttműködés kiépítése, erősítése. Románia és benne Erdély gazdasága jól működik, az európai uniós szabályozást tiszteletben tartva, Románia jóváhagyásával Budapest ehhez szeretne hozzájárulni erdélyi, székelyföldi vállalkozások támogatásával. Ami a nemzetépítést illeti, Magyarországnak az a törekvése, hogy a régió centruma legyen, ezért Budapest mindenkinek előnyökön alapuló együttműködési lehetőséget ajánl fel. Annál is inkább, mert a kétoldalú vitáknál sokkal nagyobb viták várnak ránk, közép-európai államokra európai, globális szinten, és ezekben nagyobb érdekünk az együttműködés, mint a vetélkedés.

Európai dimenzióban is van tétje a választásoknak: hamarosan kibontakozik a vita arról, hogy a britek kilépése után Európa hogyan határozza meg magát, kétsebességes unió lesz-e vagy sem, milyen lesz a viszony centrum és periféria között. 2019-ben választások lesznek és új európai parlament alakul, 2020-tól új költségvetése lesz az uniónak – nem mindegy tehát, hogy kik kerülnek többségbe: a birodalompártiak, akik az Európai Egyesült Államok megteremtésén dolgoznak, és a tagállami hatásköröket szorítanák vissza, vagy pedig a függetlenségpártiak, akik minél több hatáskört nemzeti szinten tartanának.

Ahhoz, hogy Magyarország hatékonyan érvényesítse álláspontját ezekben a most kibontakozó vitákban, erősnek kell lennie, de szükséges a kárpát-medencei magyarság teljes integrálása és összefogása anélkül, hogy áthidalhatatlan konfliktusok alakuljanak ki a szomszédos államokkal.

És mindezt úgy kell megvalósítani, hogy közben egy centit se hátráljunk az érdekvédelemből. Mert látjuk a provokációkat, például Kárpátalján, láttuk Horvátországban a MOL-t érintő eljárást, és látjuk azt, ami Romániában folyik, a hatósági zaklatásokat, fiktív büntetőügyeket, nyomásgyakorlást, a nyelvi és oktatási jogoktól való megfosztást – és mindez elfogadhatatlan, ebben semmiféle kompromisszum nem köthető. Mi autonómiapártiak vagyunk, de hogy ezt miként lehet megvalósítani, az nemcsak Budapesten, hanem a román reálpolitikai helyzeten, az európai erőviszonyokon és az itteni magyar közösség érdekérvényesítési lehetőségein is múlik.

Az április 8.-i választásnak tehát nagy a tétje Magyarországon, van regionális tétje is, hogy melyik útra áll rá Közép-Európa. A magyarországi választások azt is befolyásolják, hogy a nemzeti függetlenség, az önrendelkezés gondolata erősödik, vagy pedig egy globalista, Európai Egyesült Államok létrehozását célzó tendencia erősödik. És mivel értékalapú politizálást folytatunk, az elért eredmények – családtámogatás, adópolitika, határon túli magyarokért vállalt felelősség – mind megkérdőjeleződhetnek. Vannak dolgok, melyek szerintem érdemi veszélyben vannak. Minden leadott szavazatnak, így a határon túli magyarok szavazatának is nagy jelentősége van. Nem a szám okán, hanem a tét okán.

-- Egy sepsiszentgyörgyi magyar állampolgár számára mi a választás tétje?

-- Az, hogy ki vezesse a magyarokat, Orbán Viktor vagy sem. Az egyik oldalon itt van Orbán Viktor és a Fidesz, de mi van a másik oldalon?

-- Vannak olyanok, akik számára dilemma, hogy legyenek kettős állampolgárok vagy sem, sokakban felmerül az, hogy ez akár hátrányt is jelenthet, meghurcolhatják emiatt. Fel tud lépni ilyen helyzetben a magyar állam?

-- Olyan biztonsági és adatvédelmi rendszert építettünk ki, hogy azoknak, akik olyan államban élnek – Szlovákiában és Ukrajnában –, ahol tiltja a törvény a kettős állampolgárságot, teljes jogvédelmet biztosíthassunk, az adatai hozzáférhetetlenek, nem kell ott szavaznia, átjöhet Magyarországra.

Emellett azért még azt is megjegyezném, helyes, ha az embernek van egy magyar útlevele a fiókban.

Ez az elmúlt 170 év tanulsága. Előnyt jelent Nyugat-Európában is, Közép-Európában is, munkavállalóként is, de jogvédelem tekintetében is.

Magyar, román, két jó barát?

-- Van-e esély a magyar–román viszony javítására?

-- Megosztott ebben a kérdésben a román politikai elit, van egy csoport, akik szívesen együttműködnek Magyarországgal, más erők azon vannak, hogy folyamatosan fenntartsák a feszültséget, ami azonban senkinek nem érdeke.

Magyarországon a jobboldalon nincs olyan megfontolás, hogy a magyar--román viszony negatívumait belpolitikai célokra használják, szemben Romániával, ahol vannak politikai erők, amelyek ezt ki akarják játszani. Mi az együttműködésben vagyunk érdekeltek, s ezért fontos, hogy mindamellett, hogy támadnak, gesztusokat is tegyünk.

Lejár ezeknek a vitáknak az ideje, hiszen más, sokkal nagyobb vitáink lesznek másokkal. Ahogy sokkal nagyobb vitáink voltak például a szlovákokkal vagy a szerbekkel, és tudtuk az érdekeinket egyeztetni. Ha velük tudunk együttműködni, az bizonyítja, hogy nem Magyarországon múlik a magyar--román kapcsolat javítása. Orbán Viktor kormányának egyik legnagyobb külpolitika sikere éppen az, hogy érdemben hozzá tudott járulni a visegrádi négyek profi működéséhez, és nyitott testtartással teljesen újjáépítettük a viszonyt a szlovákokkal és a szerbekkel.

-- Hol vagyunk a gazdasági együttműködéstől, ha Romániában az is nemzetárulásnak számít, hogy Magyarország piaci áron vásárolna gázt?

-- Ebben a kérdésben az Európai Unió bennünket segít, mert a kétoldalú energetikai hálózatok kiépítése az unió és az Egyesült Államok egyik legfontosabb célkitűzése, hogy diverzifikálják a Közép-Európai energiaellátást. Románia ezzel megy szembe, ha ilyen hangokat üt meg. A magyar–román határon a román oldalon nem készült el a gázvezeték, nem a magyar oldalon, ez is azt mutatja, hogy Magyarország kész az együttműködésre. Ahhoz, hogy Romániából gáz jusson el mondjuk Baumgartenbe, és Közép-Európa ne legyen kiszolgáltatott az orosz gáznak, az nagyrészt Románián múlik és Horvátországon, csak onnan sokkal problémásabb kitermelni, eljuttatni a gázt, mint a Fekete-tengerből. Mi ebben a kérdésben az európai álláspontot képviseljük, az unió energiapolitikája az, hogy a határok két oldalán gáz és energia vezetésére alkalmas hálózatokat kell kiépíteni. Magyarország minden irányba megépítette a vezetékeket.

Nemzetállam

-- Bennünket, romániai magyarokat a hideg kiráz a nemzetállam szó hallatán, hiszen Bukarest is ezzel érvel kisebbségi kérdésekben. Nincs-e abban veszély, ha a nemzetállamok elsőbbségét hangsúlyozzák?

-- Nem mindegy, hogy miben érvényesül a nemzetállami hatáskör, hiszen vannak kardinális kérdések, ha nem is emberi jogi, de ebbe a kategóriába tartozó ügyek. Éppen az a vita, hogy mi tartozik bele az önrendelkezésbe, a szuveranitásba, és mi nem. Gyulán például senki nem csinál ügyet a román zászló kitűzéséből a román ünnepen. Gazdasági, demográfiai, bevándorlás kérdésében azonban sokkal fontosabb az összekötő érdek, mint az, ami szétválaszt. Az Európai Unióban van tehát három-négy olyan téma, amelyben az együttműködés fontosabb.

-- Milyen eszközei vannak Magyarországnak az érdekvédelemre hasonló esetekben?

-- Az egyik ilyen eszköz például a honosításból származik: egészen más az, ha kisebbségi jogokat követelünk, vagy pedig egyszerűen megvédjük saját állampolgárainkat. Hiszen ha egy magyar állampolgárt támadás ér, akkor a magyar államnak kötelessége őt megvédeni. Ha jogfosztás éri a magyar közösséget, akkor a magyar államnak a lehető legkeményebben kell fellépnie, és ez a kormány meg is teszi ezt. Ha például Kárpátalját nézzük, a jogfosztó oktatási törvény miatt Magyarország attól sem riadt vissza, hogy a NATO működésében érvényesítse érdekeit. Nincs NATO--ukrán fórum, mert Magyarország megvétózta azt – ilyen radikális, bátor lépéshez a magyar külügy 70 év óta nem folyamodott a jogvédelemben, kockáztatva más nemzetközi kapcsolatokat is. Az Európai Unión belüli államok esetében a vitákat nemcsak a kétoldalú kapcsolatok révén lehet rendezni, hanem európai színtere is van azoknak, sok minden ott dől el – ez lehet előny, de lehet hátrány is.

-- Van-e önöknek a választási kampány alatt idejük a Minority SafePack uniós kisebbségvédelmi kezdeményezés támogatásával, népszerűsítésével foglalkozni?

-- Igen, tesszük ezt. A politikai családunkhoz tartozók folyamatosan kampányolnak emellett Magyarországon. Kétségtelen, hogy ilyen éles belpolitikai küzdelem közepette ez nem egyszerű dolog.

Megállítani a kivándorlást

-- A magyar kormány gazdasági, egyházi támogatásokkal igyekszik segíteni a határon túli, az erdélyi magyarságnak. Van-e olyan programjuk, esetleg a helyi vezetőkkel közösen kidolgozott stratégiájuk, amely fékezheti a kivándorlást?

-- Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, a magyar gazdaságnak kell erősnek lennie. Ma olyan gazdasági növekedés van, olyan állapotban a költségvetés, ami lehetővé teszi ezeknek a forrásoknak a mobilizálását. Ilyen szempontból sem mindegy, ki kormányozza az országot, mert, ha gazdaságilag csődben van, a segítség is kizárt. A kérdés másik része... Sárkányfűre sárkányfű. Minden országban más a helyzet, mindenhol más programokat kell megvalósítani úgy, hogy ezt az EU-s szabályok és a nemzetállami szabályok ne zárják ki. A szerb kormány például nemcsak tudomásul vette, de támogatta is, hogy a Vajdaságban 60 millió forintos program induljon el. Meg kell találni azokat a formákat, melyeket Románia adminisztratív úton nem tud megakadályozni – ilyenek a befektetési alapok, ilyenek a kedvezményes hitelek –, amelyek határokon átívelőek és a tőke szabad áramlása útján jönnek ide. Mi, a budapesti kormányzatban a beérkező ötletek 95 százalékát támogatjuk, ha van legalább egy halvány életképességi reményük. Legyen szó óvoda- vagy iskolafelújításról, építésről, mi a magyar református egyházzal együttműködve dolgozunk, és a kolozsvári református püspökségnek döntő szerepe van. Az EU-n belüli migrációval kapcsolatban megjegyezném, hogy 2002-ben azért csatlakoztunk az unióhoz, hogy lehetővé váljék a munkaerő szabad mozgása. Ellentmondásnak gondolom, hogy akkor előnyként, most hátrányként éljük meg ezt. Másrészt nem szabad csak magunkat – Magyarországot vagy Székelyföldet – hibáztatnunk azért, hogy a fiatalok elmennek, hiszen hívják és szívják is őket. Abban én semmi kivetnivalót nem látok, ha egy fiatal elmegy, tanul, dolgozik, tapasztalatot szerez, pénzt keres -- de azt a pontot, hogy hazatér soha nem adhatja fel. A hazatérés szempontjának ott kell lennie a fejében, a szívében. Húsz év múlva látjuk majd, hogy ez mennyire valósul meg, ha veszítünk, mit veszítünk. Magyarországra jelenleg kétmilliárd eurót utalnak haza évente, aki ennyi pénzt visszautal, az haza akar jönni, egyébként nem tenné. Én azt gondolom, elérjük azt a bérszintet, amikor már nem mennek el, mert lehet ugyan, hogy valamelyest több pénzt keresnének Nyugaton, de rosszabb körülmények között találnák magukat. Ettől nem járunk olyan messzire, és ha ez megtörténik, a folyamat jelentősen lelassul -- sőt, megindulhat a visszaáramlás is.

Farcádi Botond, Farkas Réka