Kuti János
A kormánykoalíció azon töri a fejét, milyen szabályozásokat lehetne törvénybe iktatni, hogy kellőképp büntethessék azokat, akik külföldön lejáratják Romániát. A pártvezér most még csak a kormánypártokat kritizáló Monica Macoveit és más Európa-parlamenti képviselőket emlegette, akik nem átallják befeketíteni Románia ragyogó képét a nagyvilágban, de a kört lehet bővíteni. Monica Macoveit legalábbis vissza kellene hívni Romániába és rögtönítélő vésztörvényszék elé állítani, amikor hazugságokat terjeszt, miszerint Romániát szervezett bűnözői csoport vezeti, élén Dragnea és Tăriceanu urakkal. Dragneát, a korrupt pártvezért ugyanis választási csalás miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, s 21 millió eurós EU-s pénzek törvénytelen felhasználásával is gyanúsítják.
A romániai magyar politikusok is állandóan rontják Románia hitelét, tagadván, amit különben minden hazafi zengedez, hogy idehaza példaszerűen megoldották a kisebbségek gondjait.
Sajnos sokan vannak széles e hazában, akik azt állítják, hogy hozzá nem értő politikusok vezetik az országot a nagy semmi felé, és ezért nézünk ki így. Az a baj, hogy az ilyen vélemények a modern kommunikációs eszközök segítségével könnyen eljutnak külföldre és befeketítik képünket. Az utcai tiltakozásokat is be kellene tiltani, mert az lesz belőle, mint tavaly januárban, mikor százezrek zajongtak, amit külföldi tévéadók is közvetítettek, következésképp joggal gondolhatták a nézők, hogy nálunk valami nincs rendben. Közben a polgárháborús Szíria után tőlünk vándoroltak el legtöbben Nyugatra, ezek a milliók is viszik rossz hírünket. Eljárhat a szájuk, amikor szabadságolás után visszatérnek választott, új hazájukba elmesélni, hogy nálunk a jövő ugyan egykoron fényes lesz, de sajnos egyelőre nemigen mutatkozik látható jele az ország virágzásának.
A civil szervezetek, jogászok szerint egy ilyen törvény a szólásszabadság korlátozását jelentheti. Na, és mi haszna a nagy szólásszabadságnak? Huszonhét éve jártathatja bárki a száját. A kutya ugat, a karaván halad, és semmi változás. Akkor minek potyára felhánytorgatni egy semmiséget?
Az elvetemült országimázs-sötétítők galád cselekedeteit csak pénzbírsággal szeretnék büntetni, ami semmiség. Vaksz ahhoz képest, amit például azokkal tettek, akik rossz hírét keltették az aranykorban Ceaușescunak és a szocializmus vívmányainak. A hírkeltésben nagy szerepet játszott például a Szabad Európa Rádió, amely – a Kondukátor szerint –, akkor is (pontosan, mint most) hazugságokat terjesztett Romániáról. A román állampolgárok arról, hogy rosszul élnek, csakis külföldről szereztek tudomást, mert ilyesmit idehaza nem láttak (este például azért mert nem volt villany), és nem érzékelték a saját bőrükön, esetleg télen a hideg lakásokban. Hogy befogják száját, és ne tudjon aljas és hazug rágalmakat terjeszteni a rádió, megbízták Carlost, a Sakált, és ő sikeresen meg is oldotta a problémát, bombát robbantva a rádió székhelyén 1981. február 21-én. De voltak más, radikális elképzelések is a rémhírkeltők elhallgattatására, akik ellen szintén merényleteket szerveztek.
Most egy kicsit nehéz lesz visszavezetni a régi jó cenzúrát vagy korlátozni a szólásszabadságot, de meg lehet próbálni. Viszont ehhez nem elég a drasztikus pénzbüntetés, mert ez az összeg nem akadályozza meg a felesleges, országellenes áskálódásokat. (Lásd a kétszer ötezer lejes zászlós büntetést Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen.) Drasztikusabb eszközökhöz lehetne nyúlni, amelyek végérvényesen elhallgattatnak bárkit, aki nem azt mondja vagy cselekszi, ami elvárható egy lojális állampolgártól. Például el lehetne tenni láb alól a kellemetlenkedő szájjártatókat oly módon, mint most legutóbb tették Angliában, amikor is megmérgeztek egy volt kémet, aki kettős ügynökként locsogott orosz titkokról. Ilyen radikális megoldás után a delikvens többé nem fog feleslegesen beszélni.
