A kisebbségi tanintézmény létrehozására vonatkozó jogszabályt hétfőn alkotmányellenesnek nyilvánították. Puskás ezt határozottan kifogásolja, elfogadhatatlannak tartva egykori kollégáinak indoklását, mi több, szégyelli, hogy a román alkotmánybíróság tagja volt. Véleménye sehogyan sem egyeztethető a legfelsőbb jogi intézmény elnöke, Valer Dorneanu magyarázkodásával, illetve a taláros testület indoklásával. Puskás Bálint ugyanis határozottan cáfolja Dorneanu állítását, miszerint alkotmányellenes a parlament beavatkozása az önkormányzatok hatáskörébe. Puskás szerint a parlamentnek azért kellett beavatkoznia az iskolaalapítás folyamatába, mert a marosvásárhelyi hatóságok nem tartották be az alkotmányt, és megsértették az iskola diákjainak tanuláshoz való jogát, amelyet az alaptörvény szavatol, s ezen az állapoton a „legmagasabb törvényhozási fórum”, a parlament változtathat.

Puskás Bálint álláspontja nem csupán azt erősíti meg, hogy a marosvásárhelyi katolikus iskolát övező ügy méltánytalan és megalázó az erdélyi magyarságra nézve, hanem azt is jelzi, e tekintetben  nehezen számíthatunk igazságosságra. Erre utal Kelemen Hunor is, kijelentvén, Románia szégyene az alkotmánybíróság határozata. Az RMDSZ elnöke azt is megjegyezte: „Az alkotmánybíróság döntése felháborító. Nem demokratikus jogállam az, ahol a parlament sem tudja az alkotmány biztosította kisebbségi jogokat érvényesíteni”.

Nem demokratikus és nem is jogállam, ahol lehetséges mindaz, ami a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium háza táján történt. Ugyanakkor közösségi szempontból azért is aggasztó a taláros testület sokak által vitathatatlannak tartott szentenciája, mert erre hivatkozva a döntéshozók és a politikusok még könnyebben utasíthatják majd el az iskola újraalapítását. Ezek után még mit akarunk? –  kérdezhetik maró gúnnyal, cinizmussal mindazok, akiket eddig sem a jóindulat és az empátia vezérelt.

Semmi mást nem akarunk, kívánunk, követelünk, mint igazságunkat! Mely fogalom nem kizárólagosan egy testület határozatával azonos, hanem leginkább hitünket jelenti, hogy Marosvásárhelyen végül az igazságosság kerekedik felül. Persze, sok gombócot le kell nyelnünk, a mostani mellett azt is, hogy 2012-ben – és utána is! – a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nacionalista vezérkara háborítatlanul, az Ungureanu-kormány bukása árán is fütyülhetett a tanügyi törvényre, az nem sértette az alkotmány betűjét. Le kell nyelnünk, ki kell bírnunk, hiszen politikusok, jogtudorok és rektorok jönnek, majd mennek, s a mi igazságunk, közösségünk igazsága pedig időtálló.

És eközben azt is látjuk, hogy József Attila 1934-ben rögzített sorai – „...a törvény szövedéke / mindig fölfeslik valahol”– időszerűbbek, mint valaha.