Angyaloson 1849 szeptemberében a szabadságharc leverésének okait kutatták az emberek. Amint az alábbi levélből kiderül, voltak, akik a nemes embereket okolták a szabadságharc leveréséért. Természetesen ezek a vélekedések nagy általánosságban alaptalannak bizonyultak. Nézzük csak, miként fogalmazta Sepsi járás dulóbiztosához intézett levelét Forró Mózes.
„Tekintetes Duló Biztos Úr. Múlt nap angyalosi Bunya András fennszóval azon bújtogató lármát tartván kapumon kívül, hogy a nemes ember oka a magyar katonák elfogatásának s a muszkák bejövetelének. Néhány nappal ezelőtt megint lányom, Forró Anna hallotta egy út melletti csűrben cséplő társát ifjabb Imre Andrással beszélgetni, hogy a nemes ember oka minden elnyomatásnak, meg kéne őket nyúzni. Tegnap előtt megint a Bunya András háza közelében egy nadrágos ember menvén, ennek hallatjára azt mondá, mennyi nadrágos, mind meg kéne ölni. A nevezett újmagyar a lázítást, bújtogatást tiltó rendelet után is merészkedvén többszörösön és külön helyeken a lázadás magvát falunk népei közt elhinteni, hogy ezen rossz a kiadott rendelet értelmében kellő fenyítés mellett példásan megbüntessék, kötelességemnek tartom jelenteni.
Kijelentésem mellett midőn az eredményről tudatást instálnék teljes tisztelettel vagyok tekintetes Duló Biztos Úr.
Angyalos, 20. szept. 1849. Alázatos szolgája Forró Mózes.”
(Sepsiszentgyörgyi levéltár. Fond28 dos.100. fil. 9. – 1849)
A fenti levél az elsők közé tartozik a szabadságharc leverése után, amelyekben valamely közösség tagjai egymás ellen írtak feljelentést. Érthető Forró Mózes felháborodása, hiszen ő sem volt bűnös a Habsburg császár által behívott muszkák bejöveteléért. Az ehhez hasonló levelekkel indult a székelység teljes kiszolgáltatottsága és a bosszúálló hatalom megtorló hadjárata. Ez a megtorló eljárás 18 évig tartott, az 1867-es kiegyezésig.
A következő levél szintén a kiegyezés előtt íródott.
„Nemes Háromszék Fökirálybírája Méltóságos Gróf Kálnoky Dénes Úrnak.
Hajdani Cs. K. katonatiszt az erdélyi és magyarországi országgyűlésen képviselő kézdivásárhelyi születésű Pap Alajos, továbbá hajdani nyugalmazott Cs. K. katonatiszt s később az olaszországi Magyar Légiónak hadnagya, Kováts Leo magyarországi születésű, jelenleg báró Szentkereszti árkosi jószágán állítólag mint nevelő és zongoramester van alkalmazva, azzal gyanúsíttatnak, hogy a porosz királyi kormány érdekében az országban körutat tesznek, az ellenség tervei előmozdításában tevékenyen működnek, és különösen a székely székek lakosait bizalmatlanság és elégedetlenségre és felizgatás által az Oláhországból Erdélybe állítólag betörni kívánó magyar lengyel önkéntes csapatok berontása esetére közreműködésre indítani igyekeznek. A fentebbi gyanúsítás alapján felhívva érzem magam erről méltóságodat a legszorosabb hivatalos bizalommal oly felkérés mellett tudomásba tenni, szíveskedjék a nevezett Háromszék területén tartózkodó két egyéniségre feltűnés nélkül szorosan felügyelni, és az e tekintetben felvett tapasztalataimnak eredményeiről engem mielőbb értesíteni.
Kolozsvár, jul. 27., 1866. A Királyi Főkormányszék elnöke.”
(Sepsiszentgyörgyi levéltár, Fond.8, dos. 16. fil.25 – 1866.)
A második levél a kiegyezés előtt pár hónappal íródott, és korhűen tükrözi a hatalom megtorlását a gyanúsított személyek esetében. Az Árkoson tartózkodó két volt katonatisztről kezdeményezett nyomozást szerencséjükre a kiegyezés megkötése után semmisnek nyilvánították.
