Farcádi Botond
Arra nyilván senki sem számított, hogy a képviselőház közigazgatási bizottságában maratoni vita nyomán jó néhány módosító javaslattal elfogadásra javasolják a Székelyföld területi autonómiájáról szóló törvénytervezetet. Az sem érhetett bennünket meglepetésként, hogy gyakorlatilag érdemi vita nélkül utasították el a dokumentumot. És azon sem csodálkozhatunk, hogy az összes román parlamenti párt – jobb- és baloldal, kormányon lévők vagy ellenzékben politizálók – egyként foglalt állást a statútum ellen. Mindezt borítékolni lehetett, s csodára az alsóház többi szakbizottságában esedékes viták során sem lehet számítani.
A statútum parlament elé terjesztése mégsem értelmetlen, sőt, hozzájárul az ügy előmozdításához. Mindenekelőtt azért, mert felmutatja a közösségi igényt az önrendelkezés iránt a legilletékesebb testületben: a parlamentben. Azért is fontos ez, mert az RMDSZ finoman szólva sem jeleskedett az autonómia ügyének felvetésében a törvényhozó testületben és úgy egyáltalán: Bukarestben. Beszédes e tekintetben, hogy Kulcsár-Terza József egyedül nyújtotta be a statútumot – igaz, Csoma Botond és Márton Árpád becsületére válik, hogy a bizottsági vita során kiálltak mellette. Azért is fontos a parlament elé terjesztett dokumentum, mert cáfolata lehet annak a nemzetféltő, gyűlölködő hazugságáradatnak, amely a bukaresti politikusok és a média jelentős része felől árad, valahányszor szóba kerül az autonómia fogalma. Ott a tervezet, lehet ellenőrizni: nincs szó függetlenségről, önálló államról, határmódosításról, semmi olyasmiről, amivel a közvéleményt riogatni próbálják. A parlamentben folyó vita annak is bizonyítéka lehet, hogy a székelyföldi közösség mindvégig demokratikus keretek között, békésen, tárgyalások révén szeretné elérni céljait, az önrendelkezésért folyó küzdelem vezetői pedig érvek mentén folyó vitákra, párbeszédre nyitott emberek. Aztán meg a téma napirenden tartása felszínre hozhat egyéb, számunkra fontos ügyeket is: a keddi szakbizottsági ülésen például némileg váratlan és részben pozitív reakcióként könyvelhetjük el a Mentsétek meg Romániát Szövetség képviselőjének viszonyulását, aki nyitottnak mutatkozott a gyulafehérvári ígéretek betartásáról szóló őszinte vitára. Igen, az önrendelkezésről szóló vita során elmozdulás történhet olyan nyelvi, oktatási és más természetű kisebbségi jogok tekintetében, amelyek a nem tömbben, nem Székelyföldön élő magyarok számára is fontosak – ezt az RMDSZ-en belüli autonómiaellenes tábornak sem ártana tudatosítania.
Összességében tehát nem számíthatunk csodára a statútum parlamenti vitája során – ennek ellenére azonban számos pozitív hozadéka lehet a tervezet benyújtásának.
