A központi hírügynökség által világgá kürtölt hír azonban több ponton sántít: a kétnapos tüntetés tulajdonképpen kétszer egyórás, a magukat román közösség képviselőinek nevezőkről nem nagyon tudni, hol, milyen fórumon választották őket, és az ok is torzított, hisz nem azért nem énekelhet a központi színpadon meghívottjuk, mert román, hanem azért, mert ott más műfajok képviselői lépnek fel, románok, magyarok, sőt külföldről érkezők.

Újabb műbalhéval dicsekedhet hát városunk, alig egy héttel a zászlós cirkusz után ismét román-magyar ellentétet igyekeznek szítani „valakik”. Eddig sikerült elkerülni, hogy a Szent György Napokat megfertőzze az ilyen jellegű próbálkozás, de immár ide is beszivárgott. Kiderült ugyanis, a magukat román közösség képviselőinek vallók úgy érezték: a Sugás áruház elé felállított színpad az övék. Nehéz megfejteni miért, hisz magyar és román gyermekcsoportok, előadók egyaránt felléptek ott, de most, hogy a szervezők más helyszínre költöztetnék azt a pódiumot – esztétikai és gyakorlati megfontolásból – egyből a románság ellen készülő merényletről beszélnek.

S kerekedik ebből cirkusz, veszekedés a tanácsülésen, petíció, sztrájkőrség, sok-sok körítéssel arról, mily hátrányos megkülönböztetés éri az itt élő románokat. Csak kapkodja a fejét az egyszerű halandó, s nem is érti, miről van szó. Miért lenne jó, ha a rangosnak tartott román népdalénekesnő a „könnyű” műfajok előadói mellett lépne színpadra csak azért, mert az a város főterén áll? Miért derogál a Kultúrkert, vagy miért tartják magukat számkivetettnek az ’56-os emlékkertben (és nem egy iskolaudvaron) felállított színpadnál, amely egy kőhajításnyira található a központtól? Mert ott nem kapható miccs és sör, ahogy ezt Rodica Parvan megfogalmazta? Nehéz megválaszolni ezeket a kérdéseket, s minden bizonnyal a sepsiszentgyörgyi románok sem nagyon értik, miért kell felháborodniuk. De ha folyamatosan azt szajkózzák, hogy rosszul kell érezniük magukat, mert még a városvezetés is ellenük dolgozik, akkor előbb-utóbb elhiszik.

Azok közül, akik most a városháza elé vonultak, senki meg nem fordult neves román írók sepsiszentgyörgyi találkozóin vagy rangos bukaresti színházak előadásain, pedig szép számmal akadtak ilyen rendezvények az elmúlt évek során. Most azonban a román kultúrát védik, féltik, tőlünk, magyaroktól. Vannak bizonyos körök, erők, akiknek érdeke a folyamatos feszültségkeltés. Ha nincs okuk, kreálnak, akár azon az áron, hogy saját közösségük tagjai számára is megkeserítik az ünnepet.