Szülési fájdalmak ― ez volt az Erdélyi Tévéről szóló előadás címe, és keresve sem lehetett volna ennél jobbat találni: a hozzászólások többsége ugyanis főként kérdésekből, elképzelésekből, tervekből állt, anélkül azonban, hogy konkrétumok hangzottak volna el, és ezt maguk az előadók is beismerték. Igaz, közülük senki sem képviselte a majdani televíziót.
Maksay Ágnes kolozsvári szerkesztő-rendező szerint egyelőre annyit tudnak az erdélyi tévéről, hogy van rá egy bizonyos összeg, meghirdették a versenyvizsgát, de lényeges kérdésekre nincs még válasz. Részletes koncepciót mutatott be, amelyben szólt a célközönségről, hangsúlyozta, a majdani televízió magyar―magyar és a különböző társadalmi rétegek közötti párbeszédet könnyítené, foglalkozna az eddig tabuként kezelt témákkal, mint a nemzeti önrendelkezés, beszélt a népek közötti híd szerep megvalósíthatóságáról. Hozzátette azonban: mindehhez csúcstechnológia, jól képzett szakemberek és rengeteg pénz kell.
Belénessy Csaba, a Magyar Távirati Iroda (MTI) alelnöke szerint jó szándékú politikai petárda az erdélyi magyar televízió, hiszen jóformán még a célközönséget sem tisztázták, és a finanszírozása sem megoldott. Éppen ezért szerinte mozaikszerűen kellene felépíteni az erdélyi televízió intézményét. Hangsúlyozta: a jövőbe kell tekinteni, fontos a csúcstechnológia, a digitalizáció, de arra is kell figyelni, hogy például minden településen legyen kábeltelevízió.
Boros Zoltán szerkesztő szerint egész napos adás szükséges, ő a Realitatea TV hírtelevízió mintájára képzelné el az intézményt, amelynek műsorában fontos szerep jutna a körkapcsolásoknak. Sérelmezte ugyanakkor, hogy a kezdeményezők nem érezték szükségesnek kikérni a több évtizedes tapasztalattal rendelkező televíziós újságírók véleményét. Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének igazgatótanácsi tagja elmondta: az erdélyi tévé azért szükséges, hogy megmutassuk a magunk és mások számára is, kik vagyunk, mit akarunk.
