Annegret nővér tizenöt év után augusztusban hazatér szülőföldjére, a németországi Mallersdorfba. Lelkes, odaadó, áldozatos és kitartó munkájának köszönhetően a gondozott idősek sohasem szenvedtek hiányt. Tizennyolc idős embert látnak el a kézdiszentkereszti otthonban. A két- és háromágyas szobákban tizenöt nő és három férfi lakik. A legidősebb a kilencvennégy esztendős Bíró Rozália, 1914. október 2-án született, és 2001-ben költözött az otthon falai közé. A legfiatalabb a hatvanhárom éves Molnár Teréz. Az otthonnak a két ferences főnővéren kívül hét civil alkalmazottja van. A segítő nővé-rek rendszeresen cserélődnek. Kísé­rőnk, Baricz István, a sepsiszentgyörgyi Caritas-kirendeltség vezetője elmondta: az otthon lakóinak többsége helybeli, de vannak közöttük torjaiak, sepsiszentgyörgyiek, kézdivásárhelyiek, polyániak és hárman Hargita megyéből érkeztek. Állami támogatást 1997 óta kapnak a család- és munkaügyi minisztériumtól, ami költségeik tíz százalékát fedezi. A Caritas mellett a legnagyobb segítséget a mallersdorfi anyaház és a zweibrückeni kórház nyújtja. Az otthonba csak tizennyolc személyt tudnak befogadni, és a várólistákon több mint harminc név szerepel. Pályázati úton bővíteni is lehetne az épületet, de a legnagyobb gondot nem ez, hanem a fenntartás jelentené, amíg a román állam nem változtat az idős emberekkel szembeni szociális politikáján. Annegret nővér, aki idejövetelekor egy szót sem tudott magyarul, az elmúlt tizenöt év alatt egészen jól megtanulta nyelvünket. Elmondta: amikor idejött, három, legtöbb öt évre gondolt, de végül tizenöt esztendő lett belőle. Nem nyugdíjba, nyugalomba vonul, hanem a mallersdorfi öregotthonba, ahol kétszáz idős embert gondoznak. Baricz István köszönetet mondott Annegret nővérnek mindazért, amit a másfél évtized alatt tett vidékünkön, példát mutatott munkatársainak, és mindazoknak, akik megismerhették, vele dolgozhattak. Meghonosította az egészséges, német stílusú munkamorált, rendet és pontosságot tanulhattak tőle az emberek ― hangsúlyozta Baricz István.