Egyesülési ünnepünk egyelőre, sajnos, még csak kettő (január 24. és december 1.) egyik a kicsi, a másik nagy, de remélhetőleg valakinek eszébe jut március 27.-e, Besszarábia száz évvel ezelőtti Romániához csatlakozásának évfordulója is. Sőt bejöhet még egy újbóli: a Moldvai Köztársasággal való egyesülési ünnep, ami jó alkalom lesz egy újsütetű szabadnap törvénybe és naptárba való iktatására. Július 22. is munkaszüneti nap lehetne, mert 1941-ben ezen a napon adta ki Antonescu marsall a parancsot: Katonák, elrendelem lépjétek át a Prutot! Lehet, hogy a következő Băsescu lesz, aki kimondja: Románok, lépjétek át a Prutot! Ő már átlépte, meg is mártózott a tömegben és kézfogásokat osztogatott Kisinyóban.

Az egyesülés tulajdonképpen már el is elkezdődött. Az év elején egy, aztán egyre több Moldva Köztárság-béli település jelentette be: jelképesen egyesül Romániával.

Mi sem maradhattunk le, és ezért egyre több városi és megyei önkormányzat fogadott el egyesülési nyilatkozatokat. A Temes megyei tanácselnök szerint Romániának a Besszarábiával való egyesüléséről elfogadott deklarációjával a történelmi régió lakóinak önrendelkezési jogát kívánták támogatni, és kinyilvánították szolidaritásukat azokkal a moldáviai önkormányzatokkal, amelyek hasonló egyesülést kimondó kommünikét fogadtak el. Mivel Besszarábia egy része Ukrajnához tartozik csoda, hogy azok még nem üzentek hadat nekünk. Ezeket, a határok megváltoztatásáról is szóló nyilatkozatokat a prefektusok egész biztos nem fogják megtámadni, mint holmi magyar feliratot, zászlólengetést, autonómiaszavazást, mert míg a nyilatkozatok semmit és senkit, ez utóbbiak ugyebár minden törvényt és mindenkit sértenek.

Most kedden nálunk a parlament szintén elfogadott egy egyesülési nyilatkozatot, amelyet sajnos az RMDSZ-képviselők nem szavaztak meg, pedig közben éppen a parlamenthez benyújtott autonómiastatútumot tárgyalta egy szakbizottság, és az nagylelkűen nem seperte be rögtön a szemétkosárba, hanem arra még a nem RMDSZ-es képviselők is hajlandók voltak pár szót fecsérelni. Pedig ha a magyarok is megszavazzák az ünnepi szöveget és az egyesülés létrejön, akkor itt nem is kell az autonómiáért harcolniuk, hiszen aki arra feni fogát az elköltözhet például Gagauziába, mert ott az már van. Bár lehet, ha hozzánk csatlakoznak, akkor nekik is meg kell szüntetni, mert azt sajnos nem engedi meg alkotmányunk.

Egy decemberi közvélemény-kutatás szerint a moldáviaiak csak 21,8 százaléka akarja a nagy és újabb egyesülést Romániával és 33 százalékuk inkább Oroszország keblére borulna. (Máris előre köhögünk egy, az egyesülésről szóló népszavazástól!). Ráadásul a moldáviai elnök, Dodon, erősen egyesülés- és Románia-ellenes. Eladta magát Putyinnak, s most országát is el akarja neki kótyavetyélni, kéz alatt. Sejthető, hogy az ottani kisebbségiek, a lakosság egynegyede (oroszok, ukránok, bolgárok) is a két ország frigye ellen áskálódnak, mert még nincsenek felvilágosítva arról, hogy Romániában milyen nagyszerűen, az európai normákat meghaladó szinten biztosították a kisebbségek jogait, és itt aztán sokkal jobb dolguk lesz, mint Moldáviában, vagy mamájukban volt.

A parlament ünnepi ülésén Dragnea mesterünk a népek egyenjogúságáról és önrendelkezéséről papolt. El kell hozni moldáviai kisebbségieket egy tapasztalatcserére, hadd kérdezzék meg tőle, hogy ezek csak a moldáviai románokra vonatkoznak-e, vagy rájuk is? Mert idehaza például ezek a magyarokra nem érvényesek. Aztán jöjjenek el a nemlétező Székelyföldre is, hogy a magyarok tanítsák meg nekik, miként kell törvényesen egy katolikus gimnáziumot megalapítani, nehogy úgy járjanak, mint a marosvásárhelyiek. És közben azt is megláthatják, hogy itt mennyi mindent szabad, sőt, még az is lehetséges, hogy bár nincs megengedve, szimbólumaik mégis ki vannak tűzve nemzeti ünnepükön, és mellettük – a fenyegetések ellenére – nem lóg még egy magyar sem.