A lepergett századok úgy hozták, hogy ha húsvét, akkor a kézdi-orbai Mezőföldön, kora tavasszal termést hozó esőt kell kérni az Egek urától. Tudták ezt mindenütt széles e vidéken, Felső-Háromszék húsvéti tavaszváró szokásait lassan elfeledték: a hatolykai kakasütés falunapi szokássá vedlett, a határkerülést csak a szentföldi Kézdialmás-Lemhény, Kurtapatak és Esztelnek őrzi még. A kora-tavaszi régi szánozás az Alsó-Mezőföldön hajtott új csirát Szörcsén és Székelytamásfalván. Igen ám, de régen kemény telek jártak mifelénk, fújt-süvöltött a Nemere, jeges-havas utcákon könnyen húzták a legények a fenyőágakkal feldíszített szánokat.
Mostanság muzsikától hangosak ismét húsvét másodnapján a mezőföldi utcák s a nyitott kapukon bevonuló verselő gyermekek újra szórják a jókívánságokat. A jó falatokat, a piros tojást és édességet a feldíszített szánba ülő cigány raktározza, este abból falatozik a szánozók serege.
Szánozás volt régen is, ma is ez a neve ennek a népszokásnak, ha van hó, ha nincs.
Ki is fogtak a klíma-változáson a székelytamásfalviak: kereket szereltek a szán talpa alá!
– Nem látszik, mert eltakartuk fenyőággal – mondta Ambrus Attila, aki ebben az esztendőben vállalta a tamásfalvi szánozó csapat irányítását. Tamásfalván a régi rendszer alatt tiltott volt a húsvéti ceremónia, 1990-ben szervezte újra a másik Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, utána egy-egy olyan fiatalember, akinek éppen kedve vagy ideje van.
Szörcsén egy kicsit másképpen alakultak a dolgok – tudtuk meg Benedek József falufelelőstől, mert az idén ott éppen ő a ceremónia-mester – a kommunizmus idején, ha nem is minden esztendőben, de kihagyásokkal neki-neki veselkedtek a bátrabb fiatalok és szánoztak!
A különbségek után kutatva tudtuk meg, hogy náluk még nem tettek kereket a szán talpa alá, s a két falu rendezvénye között a lényeges különbség az, hogy Szörcsén a lányok is beállnak a menetbe és együtt énekelnek a legényekkel.
– Bizony, mi is ott leszünk -- mondták mosolyogva Pakó Anett és Demeter Delénke. Szörcsén Szász Lehel az egyetlen szál bekérezkedő, Tamásfalván Kopacz Norbi és Kádár Kristóf (fotó). Általában a 15 év felettiek dolga a szánozás – mondták a falukban, adja Isten, hogy szülessen még sok fiatal ezután is, hogy ne halljon ki ez a régi szokás.
– Mi az eredete ennek a szokásnak? – kérdeztük Szász Ákos szörcsei tanulót (fotó).
– Hallottam, hogy nagyon régi, amire mi már nem tudunk visszaemlékezni s azért mondtam, hogy hagyomány! Régen azért tilthatták, mert húsvét miatt vallási dolog volt, de örvendek, hogy ma már újra meg lehet tartani, mi is meg fogjuk nézni. A verselők, akik rigmusokkal kérezkednek be az udvarokra inkább kisebb gyerekek, ők az elkövetkező évek tartalék szánozói.
Kopacz Norbi látogatásunk idején már tanulta a köszöntőverset, néhány sorát velünk is megosztotta: „Van a Székelyföldnek sok szép hagyománya, s húsvét ünnepének sok-sok szép szokása. Húsvét másod napján ide is eljöttünk, itt mi mindenkit jó szívvel köszöntünk. Áldja meg az Isten e házat minden jóval, tartsa meg falunkat ősi szokásával!”
