A flamenco a körkörös kommunikáció művészete, eredeti közege az alkalmi összejövetel. Az ilyen szférában nem létezik néző és előadó, csupán egymást figyelő, egymásra hatással lévő résztvevők. Mindenki a maga módján és tehetsége szerint van jelen. Továbblépve: a flamenco nem egyéb, mint az élet markáns eseményeinek nyers, érzéki megünneplése.

Farruquito (Juan Manuel Fernández Montoya) Improvisao című előadásában a flamenco jelenét ötvözi annak gyökerével – az elképzelhető legmagasabb színvonalon. Saját szavaival élve: „Ez az előadás visszatérés a gyökereimhez, illetve számadás arról, mit tanultam ebben a szakmában. Ének, gitár és tánc elegyítése a teljes szabadsággal, hogy minden este új esemény szülessen.”

Juan Manuel Fernández Montoya, azaz „Farruquito” családjában a flamenco generációs örökségnek számít. Apja, Juan Fernández Flores „El Moreno” flamencoénekes, anyja, Rosario Montoya Manzano „La Farucca” flamencotáncosnő. Mindannyian azt az egyedi stílust viszik tovább, amelyet Farruquito nagyapja, „Farucco” fejlesztett ki. Carlos Saura Flamenco című filmjében ő testesítette meg a flamenco patriarcháját. A filmben a nyolcéves Farruquito is megjelenik, táncpárbajra hívva nagyapját. De Farruquitonak nem ez volt első szereplése, hiszen már ötéves kora óta folyamatos fellépéseket vállal. Nagyapja halála óta őt bízták meg a családi flamencovonal megőrzésével és megújításával. Tizenöt éves korában Raíces Flamencas címen létrehozta első előadását, amelyben a nézők egy új dimenzióba lépett táncossal találkozhattak, aki képes volt tradicionális tudását saját innovatív zsenialitásával és önálló művészi koncepciójával ötvözni. Az előadás, amelyet a London Royal Festival Hallban mutattak be, azonnali sikert aratott a műfaj kedvelői között, így világ körüli útra indulhatott Madridba, Barcelonába, Franciaországba és Japánba. Farruquito azóta megfordult számos nemzetközi fesztiválon, fellépett több kontinensen, olyan díjakat szerezve, mint a legjobb flamencotáncosnak járó Premio Publico és a 2004-es Télon Chivas-díja, vagy a nagy presztízsű ADPE-díj, amely a cigány táncok hagyományát méltóan őrző táncosoknak jár.