Ma már több kutatás eredménye, és számos népszámlálási adat is bizonyítja, hogy a tudatos és elérhető édesapák hiánya sokkal nagyobb mértékben járul hozzá a fiatalkori bűnözéshez, mint a szegénység. Ugyanakkor sokkal jobb eredményeket érnek el az iskolában azok a gyermekek, akik legalább vacsoraidőben együtt vannak és beszélgetnek az édesapjukkal.

Egy amerikai egyetem másfélezer orvos adatait felhasználó tanulmánya szerint a szülőkkel való szoros kapcsolat hiánya az egyik legáltalánosabb oka az olyan betegségeknek, mint a magas vérnyomás, a szívpanaszok, rosszindulatú daganatok, mentális problémák és nem utolsó sorban az öngyilkosság.

Az anorexiában szenvedő tizenéves lányoknál majdnem minden esetben megfigyelhető egy közös tényező: az apával való szoros kapcsolat hiánya. Az apa nélküli családokban felnövő lányok 60 százalékkal nagyobb valószínűséggel már nagyon fiatalon belemennek egy szexuális kapcsolatba – maradandó következmények és lelki traumák árán.

Egy kutatócsoport másik felmérése arra a következtetésre jutott, az érzelmileg vagy fizikailag távol levő apa jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek alacsonyan motivált legyen, képtelen kellemetlenségeket vállalni későbbi eredmények érdekében, hogy alacsony önértékeléssel  rendelkezzen, és nehezen tudjon ellenállni a csoportnyomásnak és a fiatalkori bűnözés kísértésének.

Ez a megállapítás-sorozat nem azt jelenti, hogy az anyák ne lennének fontosak, sőt, épp az derül ki, hogy az édesanyák a helyükön vannak, végzik a munkájukat, gondoskodnak a gyermekeikről, beszélgetnek velük, értékes, minőségi időt töltenek együtt. Ennek eredményeként a gyermekek az anyáktól várják el, hogy elérhetőek, szeretetteljesek, odafigyelők és elfogadhatók legyenek.

Az apával szemben inkább a kereslet-kínálat törvénye érvényesül. A legtöbb esetben ő sokkal kevésbé elérhető, nem igazán folyik bele a család ügyeibe, kevésbé kommunikatív. Így egy kis odafigyelés, időráfordítás a részéről sokkal nagyobb értékkel bír a gyermekével való kapcsolatában. A gyermekeink arra vágynak, ami nincs meg nekik, és túl sok esetben valóban nincs közeli és jó kapcsolatuk az édesapjukkal.

Alig van olyan apa, aki ne érezne bűntudatot, amikor ezek a kérdések szóba kerülnek.

Kétségtelen, hogy rendkívül fontos a gyermekeinkkel töltött idő, különösen az első években. Ugyanakkor az is igaz, hogy – akár három, akár harminchárom évesek is – hatással lehetünk az életükre. Sok felnőtt férfi jóval azután alakított ki mélyebb kapcsolatot az édesapjával, miután elköltözött otthonról. De még ebben az életszakaszban is – ugyanúgy, mint kisgyermekkorukban – időre és bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy „megragadjuk” a gyorsan múló pillanatot.

Gondoljunk a gyermekkor tizennyolc évére és képzeljünk magunk elé egy homokórát, amelyen nem homokszemek peregnek le, hanem napok. A majdnem 13 éves nagyobb fiam születésekor a homokóra felső tartálya 6570 „homokszemet” tartalmazott. Mára ebből már 4604 nap pergett le, és 1966 nap maradt. Nincs az a vagyon, hatalom vagy tekintély, aminek a segítségével megnövelhetném ezt a számot. Ezért nem mulaszthatunk el egyetlen lehetőséget sem, amit a gyermekeinkkel együtt tölthetünk – „elég jó” apaként.

Kertész Tibor,

a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa