Nyár derekára, amikor a turistaláz a legmagasabb, az idegenforgalom a legsűrűbb, a megyei és községi utak szélét évtizedek óta felveszi a gaz. Tudom, ez a megközelítés nem a legjobb, mert a gyomot, burjánt nem az idegenek, hanem magunk miatt kellene irtanunk, a saját egészségünk védelmében, a szépség és tisztaság megteremtéséért, és nem utolsósorban a termőföldek védelméért, a gazdaságos termelésért kellene a kaszálógépet, kaszát, kapát a büröknek, labodának, szamártövisnek, gyalogbodzának, s ki tudja, még hányféle kórós gyomnak nekieresztenünk, hisz az árkok mélyén, a sáncok martján termett gazzal folyamatosan fertőzzük termőterületeinket.
Amikor az idegenekre hivatkozunk, azért tesszük, mert ők érzékenyebbek, allergiásabbak a turista számára negatív tájesztétikai élményt nyújtó burjános árokmartokra, ha nem éppen Bulgáriából érkeznek hozzánk, ahol a helyzet a miénknél is katasztrofálisabb.
Székelyföldet keresztül-kasul járva az országutak melletti néhány méteres zöld sáv többnyire tűrhető állapotban van. Hogy mennyire az útmenték karbantartásáért felelős közegeken múlik a karbantartás, arra a legfrissebb példa — az egyébként a maga kategóriájában jó minőségű — a Kézdiszentlélek—Csíkkozmás közötti útszakasz. A kászonszéki szakasz a megyehatártól Csíkkozmásig frissen nyírt, az árkokban nincsenek eldobált pillepalackok, a növényzetre felakadt nejloncafatok. Ezzel szemben a hasonló kategóriájú és azonos szerepkört betöltő Kézdivásárhely—Torja útszakasz katasztrofális, a kórós gyomnövények, a laboda, bogáncs, szamártövis embermagasságnál nagyobbra nyúlt. Ez a Bálványos, a Szent Anna-tó turistaforgalma miatt reprezentatív út olyan bizonyítványt állít ki a népdalokban és prózai szövegeinkben annyiszor megénekelt Székelyföld és Erdély szépségéről, amelyet nehéz lesz a szépség világába visszakántálni.
A burján és a gaz bizony bennünk is nő, másképp nem tűrnénk, hogy azok, akik az utak karbantartásáért felelősek, a semmirevalóságunkról ezt a bizonyítványt kiállítsák, miközben a turizmus felette fontos voltáról, a gondozott környezetről és ennek védelméről papolunk.
És hogy ne varrjunk mindent a szakvállalatok nyakába, általános jelenség, hogy ahol kaszálógéppel olyan szélességben, ameddig a gép karja elér, megtakarítják az útpadkát és az árkot, a szántóföldek és rétek gazdáinak birtokán száz métereken át kórózik a laboda.
