Egyik legérdekesebb nevű, egész évben termő ehető gombánk. Termőteste kezdetben csésze alakú, de hamar lefelé néző fül alakú lesz, 2,5–5–(10) cm. Felszíne molyhos, bársonyos, színe sötétbarna vagy feketésbarna, lehet ráncos is, széle szabályos. Termőrétege sima, esetleg egy-két ránccal, barnásfeketés. Húsa vékony, alul és felül kocsonyás, középen merev, porcos. Élő és holt lombos fák ágain, tuskóján terem. Más fajjal nem téveszthető össze.
Egész Európában elterjedt gomba, mégis alig ismert. Kevés magyar meg más népi neve is ezt húzza alá. Népi elnevezései közé tartozik: barátfül(e) (Udvarhelyszék, Csíkborzsova), bodzafagomba (Balatonmellék), dréle (Moldva), fafülű (gomba) (Baranya), (f)fülgomba (Szeged vidéke), nyuszifül (Baranya, Darány), szamárfül (Baranya, Darány), zsidófüle (Bakony vidéke).
Egy flamand gombász (Bart Buyck) a flamandban, hollandban, franciában, németben is júdásfülének mondott gomba mondai, bibliai alakkal való kapcsolatáról tudósított nemrég. Állítólag Júdás levágott egy darabot egyik füléből, mielőtt felakasztotta magát egy bodzafára.
Tudunk a júdásfülegomba (Auricularia auricula-judae) szemfájás elleni használatáról. A bodzafagombát bokráról leszedik, meleg vízben áztatják és a beteg szemre kötik. Régi adatunk is van gyógyszerként való felhasználásáról, például Újhegyi István Apafi Anna számára írt, a XX. század közepén elkallódott Orvosságos könyvében (1677): „Borzafán az mely gomba terem, szedd meg, vesd meleg vízben, azután vedd ki, s az szemefájó embernek kösd az vak szemére.” Szombathely vidékén hallottak róla, hogy porát a pecsétviaszgomba porával együtt jónak tartják daganatos megbetegedések, tumorok kezelésére.
Gunda Béla írja, hogy Szentegyházasfalu magyar pásztorai szerint a nagy fatuskók tövében nő az apró, fekete „barátfüle” (Auricularia Judae) gomba. Ezt összeszedik, vízzel leöntik. A gomba a vízben áll egy hétig, s az ilyen lével oltják a juhtejet.
Végül néhány receptet ajánlok e különleges, nem mindenkinek kedvére való (porcogós, kissé rágós), de mindenképp ehető s valószínűleg gyógyhatású gomba elkészítéséhez. Dravecz Tibor Különös gombák, különleges ételek című kézirata például ezt említi róla: A begyűjtött gombát feldolgozás előtt még egyszer vizsgáljuk át, majd megfelelően daraboljuk fel, mossuk meg. Ezt – a legtöbb gombafajtól eltérően – szárítás előtt is megmoshatjuk! Gyorsan szárad. Szárítmánya a vizet igen gyorsan felveszi. (...) Jól porítható.
A kínai konyha jellegzetes gombája a felhőfülgomba, ehhez hasonló a fafülgomba. Mindkét fajt termesztik és főként szárítva hozzák forgalomba. Az előzőt inkább a kevergetve sütött ételekhez használják állagjavítóként és amiatt, hogy jól magába szívja más ízesítők zamatait, az utóbbit inkább levesekhez.
Megemlítendő e gomba gyógyhatása is: gyulladáscsökkentő tulajdonsága van.
Befejezésül arról számolok be, hogyan készül a tojásos júdásfülegomba: a gombát ajánlatos kicsit előfőzni, majd lecsepegtetés után felhasználni, mert a nyers gomba a forró zsiradékban »szabályosan felrobban«, mivel a sejtfalai a sejten belül keletkező vízgőz hatására hirtelen repednek fel! Egyébként az elkészítés módja a szokásos, a lényeg, hogy jó gombás tojásrántotta legyen az eredmény.
Zsigmond Győző
