Azon nincs amiért csodálkozni, hogy a híres-hírhedt ügyvéd, Ioan Sabău-Pop teljes erővel harcol a magyar báró kastélyának elorozásáért, román tulajdonba helyezéséért, hisz magyarellenessége jól ismert. Egyik mozgatója volt az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciusnak, alapítója a Vatra Românescanak, ma meg az székelyföldi „üldözött” románok szervezetének elnöke. Szekusmúltja, a mai sötét erőkkel való összefonódása kétségtelen, ahhoz a nem kis és egyáltalán nem erőtlen csoporthoz tartozik, amely mindent megtesz a székelyföldi magyarság helyzetének ellehetetlenítéséért; céljuk nemcsak az autonómiatörekvések megakadályozása, de beolvasztásunk, szülőföldünkről való elűzésünk is. Ma már a marosvásárhelyihez hasonló pogrom (remélhetőleg) nem robbantható ki, így más eszközökkel táplálják a folyamatosan ellenséges közhangulatot, és sokszor szinte a semmiből gerjesztenek egész országra szóló botrányt, csak nehogy elüljön, csituljon a magyarellenesség. Jól tettenérhető mindez a kastélyért vívott úgymond jogi közdelemben is. Nincsenek érvek, dokumentumok, így horthyista háborús bűnösnek kiáltják ki az egykori tulajdonost, nem létezőnek az örökösöket, s mikor nem állnak meg légből kapott érveik a bíróság előtt, annak elfogultságát gyalázzák, az egész térségre, annak választott vezetőire igyekeznek rányomni a viszálykodó, a román állam fennhatóságát megtagadó jelzőket. Ezt teszi Ioan Sabău-Pop, de hasonlóan nyilatkozik az Árkosi Kulturális Központ magyar vezetője, Kopacz Attila is. A per áthelyezését kérő indoklásában így fogalmaz: „itt nyíltan elutasítják a román állam fennhatóságát, különböző tömegrendezvényeket szerveznek a térségben jelen lévő külföldi agitátorok és irredenta szervezetek, melyek élén gyakran helyi választott vezetők állnak, olyanok, akik bátorítják Románia törvényeinek be nem tartását. (...) Ilyen körülmények között természetes tehát, hogy egy per, amely egy korábbi döntés felülvizsgálatáról szól, konfliktusokat, nemzetiségi fellángolásokat, az irredenta múlt iránti nosztalgiát gerjeszt”.

Találkoztunk már azzal, hogy magyar emberek személyes érdekei (aprópénzért megvásárolt nagy értékű házaik elvesztése) miatt indított pereskedés megfosztotta a református egyházat jogos tulajdonától, a Székely Mikó Kollégiumtól, s ez országosan lebénította a visszaszolgáltatási folyamatot. Most egy másik magyar ember vesz részt ugyancsak tevőlegesen egy magyar báró kastélyának román állami tulajdonba helyezéséért vívott elvtelen harcban. A kultúra, a békés együttélés szolgálatát hirdeti, de olyan erők csatlósává szegődött, melyek viszályt szítanak, és minden igyekezetükkel közösségünket akarják megbélyegezni, megfosztani múltjától, jövőjétől. Érdemes feltenni a kérdést művészeknek és kultúrát kedvelőknek egyaránt: ezek után kell-e, szabad-e jelenlétünkkel támogatnunk az általa vezetett intézményt? Van elegendő kiállítótér, előadóterem Szentgyörgyön, szükségünk van a kétes hátterű, irányítású Árkosi Kulturális Központra, vagy szolgálja a román államot, a magyarellenes sötét erőket valahol máshol?