Már Ausztria és Kanada himnuszát is sikerült átfesteni, mivel azok a „haza fiait” emlegették, célzást sem téve a haza lányaira. Ezért hát kiherélték, és így most, a nemsemlegesítés után a két ország hölgyei már sokkal komfortosabban érezhetik magukat. Különben az olaszok himnusza számít a legszexistábbnak, mert úgy kezdődik: Olasz testvérek – viszont az olasz nővéreket még csak meg sem említi. Remélhetőleg nemsokára az olaszok is változtatnak ezen a tűrhetetlen helyzeten.

Az említett német hölgy himnuszváltoztatási ötlete sajnos nem nyerte el a kancellárnő, Angela Merkel tetszését, akit mint nőt kielégíti a régi, meg van vele elégedve, és így – eléggé el nem ítélhető módon – férfiasan kiállt mellette. Pedig ez a himnuszváltoztatás jó kezdet lett volna a német nyelv elnemtelenítése útján is, és vége lenne egyszer s mindenkorra a sok nemtelen nemnek a der, die, das-oknak. Nekünk, magyaroknak a német és más nyelvek tanulása éppen azért nehéz, mert azokban mindenféle nemek találhatók, ami a magyarban nincs. Innen is látszik, hogy mennyire modern a mi nyelvünk. A hölgyek jogaiért küzdők javasolhatnák a mostani modern nemtelenítési időkben, hogy az összes nyelvben szüntessék meg a nemeket. Minden nyelv mondjon határozott nemet a nemekre! Többé ne legyen hím és nőnem, csakis semleges.

A német fővárosban felvetődött a nemsemleges, uniszex WC-k témája is, és a város környezetvédelmi tanácsa 99 oldalon keresztül tárgyalta a törvényjavaslatot ezek létesítéséről. Ugyanis elfogadhatatlan, hogy a nőknek sokkal többet kell várakozniuk a hagyományos illemhelyeken, mit a férfiaknak. Mert ugyebár mindenki, és így a németek is tudják, hogy mi az, amit egyszerre két férfi meg tud tenni, míg két nő nem: egy bilibe (piszoárba) pisálni. Ezt feltétlen ki kell küszöbölni! Mivel Berlin „innovatív és progresszív”, ezért köztéri női piszoárokat szándékoznak telepíteni a városba. Ezek után nem marad más a pihent agyúak számára, mint kiharcolni, hogy alanyi jogon minden nőnek járjon egy csatlakoztatható műfütyi, ha már a Fennvaló nem szerszámozta fel ilyesmivel a szebbik nemet. (S a férfiak is kikérhetnék maguknak, hogy ők a csúfabbik nemként vannak számon tartva!)

A nők további egyenjogúságáért küzdőktől sajnos vérszemet kaphatnak a magyar férfiak is, akik szintén a nemi egyenjogúság nevében kérhetik, hogy tiltsák ki a magyar nyelvből az olyan szavakat, mint anyaföld, anyanyelv, anyaország vagy anyatej, mert ezek a nők felsőbbrendűségét sugalmazzák. Ilyen szó a tehéntej is, amit például a semlegesnek tűnő ökörtejjel lehetne helyettesíteni, hisz vannak olyan szavaink is, hogy madártej vagy varjúvaj.

De ne kanyarodjunk el témánktól. Az angol himnusz a mindenkori uralkodót halmozza el jókívánságokkal. Most szerencsére királynő ül a trónon, ezért a himnusz úgy hangzik: „Éljen soká nemes királynőnk! / Isten óvd a királynőt!” De ha fia kerül a trónra, akkor a a királyt éltető szöveg megváltozik a hölgyek nagy bánatára, és ezen csakis úgy lehet majd változtatni, ha a királyt kasztrálják (magyarul kiherélik), és így semleges neművé válik, aztán a himnuszt is ehhez lehet passzítani imigyen: Isten óvja az eunuchot!

Sajnos a férfiak nemükből kifolyólag igen sokat tudnak kellemetlenkedni a nőkkel, mikor némileg (de főleg nemileg) nem megfelelőképpen közelednek hozzájuk. Svédországban ezt megelőzendő a szocialista kormány azzal állt elő, hogy mielőtt ágyba bújnának a különböző nemű állampolgárok egymással, írott vagy szóbeli szerződést kell kötniük a beleegyezésről, különben potenciális nemi erőszakról lehet szó. Szerintem viszont feltétlen írásban kell rögzíteni a beleegyezést, mert a szó, mint a boldog (vagy boldogtalan) óra elszáll, de a papír – amit legjobb lesz közjegyző előtt aláírni – megmarad, és egy későbbi feljelentés esetén perdöntő lehet. Ha meg nem kötnek írásos szerződést, akkor legjobb lesz a műveletet két tanú előtt véghezvinni, akik aztán pereskedés estén tanúsíthatják, hogy önkéntesen, senki által nem kényszerítve történt meg az eset.

De térjünk vissza a himnuszokhoz, amelyektől ismét elkalandoztunk.

Az Európai Unió előbb-utóbb abba is beleköthet, hogy a magyaroknál miért himnusz a Himnusz, miért is nem nőnusz?

Ideje lenne változtatni rajta, már csak azért is, mert nagyon pesszimista hangvételű. Egy amerikai újságíró 196 himnusz közül a magyar himnuszt találta a legszomorúbbnak. Míg miénk a kudarcok sorozatát emlegeti, addig a legtöbb az adott nemzet győzelmét énekli meg. Nem ártana nemzeti büszkeségünk fejlesztése céljából nekünk is egy újabb, harcias, vidámabb himnuszt húzatni fülünkbe. A jelenlegi, régi jó, de szomorkást csak mondjuk a magyar labdarúgó-válogatott mérkőzései előtt kell majd intonálni hangulatfokozónak, ezzel készítve fel a szurkolókat a várható eredményre. Ezt már Rákosi Mátyás is meg akarta változtatni, mert fel volt háborodva, hogy a szocializmus építésének optimista éveiben minden ünnepség az Istenhez való fohászkodással kezdődött. Mivel ő ateista volt, bizony a Jóisten nem segített neki céljai elérésében.

De most már valóban itt az ideje, hogy más népekhez, például az oroszokhoz vagy a románokhoz hasonlóan mi is költsünk egy újat, hisz ők is állandóan változtatták himnuszaikat, a történelem széljárásának megfelelően toldták, foldták és fújták.

Miért ne tudnánk mi is egy újabb himnikus nótával, ahogy Ady Endre is mondta: „új időknek új dalaival” betörni a himnuszok világpiacára, és részt venni egy világszinten megszervezett himnuszfesztiválon, ahol az eddig megváltoztatott vagy az ezután átalakításra kerülő, esetleg vadonatúj himnuszok vennének részt.

Figyelembe lehetne venni az európai változásokat, trendeket, és szemünket Brüsszelre vetve mi is átírhatnánk nemzeti imánkat más nemzetek imámjaira való tekintettel, és akkor az úgy kezdődhetne, hogy: Allah áld meg a magyart!