A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem egybeolvasztásával nemcsak az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés önállósága szűnik meg örökre, hanem az 1945-ben létrehozott Kolozsvári Magyar Tannyelvű Tudományegyetem, később Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem (amelynek orvosi kara 1948-ban Marosvásárhelyre költözött) jogfolytonossága is. S bár az egyesülést úgy tálalja a két intézmény vezetője, hogy ez mindkét fél számára előnyös, közös szándékból születik, nem felső utasításra, az állítás hitelességét legalább két dolog  kérdőjelezi meg. A magyar tagozat tantestülete korábban egyértelműen elutasította az egyetem ilyetén felszámolását, igaz, hangjuknak kevés ereje volt, és nem is nagyon érdekelte a Leonard Azamfirei által diktatórikusan irányított egyetemi szenátust. A tavaly pedig maga a rektor dicsekedett a kétes tudományosságáról híres Román Akadémiai Társaság MOGYE-n végzett felmérése után, hogy bebizonyosodott, az egyetem „stabil alapokon áll, hatékony mechanizmusai és gyors fejlődése előreláthatóságot és hitelességet kölcsönöz neki”. Ha így van, miért érné meg egy jóval fiatalabb felsőfokú intézménybe beolvadnia, miért nem törekszik a MOGYE az eddigi tudományos és oktatási eredményeket csak saját javára fordítani?

Az említett logika, amelynek a román társadalom számára is egyértelműnek kellene lennie, csak egyik oldala az egyesítés értelmetlenségének, ami ellenben nekünk jobban fáj az, hogy a törvény által szavatolt tagozati önállóságért évek óta küzdő magyar tanári kart, a magyar közösségünkből kikerülő hallgatókat a parlamenti székekben punnyadó RMDSZ magára hagyta, semmit nem tesz történelmi intézményünk megsemmisítése ellen. Nem fogadhatjuk el a suceavai észjárással miniszteri székben pöffeszkedő Valentin Popa érvelését sem, aki azt hangoztatja, az egyesülés a két egyetem ügye, elvégre intézményi autonómia van, önállóan dönthetnek arról, kivel milyen kapcsolatot ápolnak, netán közösködnek.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar nyelvű oktatási vonalát már régóta támadják az elsorvasztását célzó erők. Az, hogy még nem számolták fel teljesen, azoknak a magyar tanároknak köszönhető, akik kiállásukért olykor még saját kollégáik részéről is azt a megbélyegzést kapták, hogy ténykedésükkel ki szeretnének tűnni, netán a hátuk mögött lepaktálnak az egyetem román vezetőségével, és köszönhető azoknak a fiataloknak is, akik az orvosi hivatást választják és anyanyelvükön szeretnének tanulni.

Ha ez nem elég ahhoz, hogy minden erdélyi magyar párt és szervezet támogassa a MOGYE fennmaradását, kiálljon önállósága megtartása mellett, akkor megérdemeljük, hogy mások döntsenek helyettünk. Erre a gyalázatos lépésre nem kerülhet sor, és hallgatás helyett – ami furcsa módon körülveszi a szinte már-már meghozott döntést – minden eszközzel meg kell akadályozni a két egyetem tervezett egybeborulását.