Tizenhat esztendővel ezelőtt bénult le először, a második bénuláskor daganatot távolítottak el a gerincéről, 2012-ben diagnosztizálták nála a myeloma multiplexet, ami a plazmasejtek rosszindulatú daganatos betegsége, gyakorlatilag azóta folyamatosan kapja a kemoterápiás kezelést, jelenleg havonta egyszer. Korábban Pásztor Csabát az ehető fotóval díszített torta készítőjeként, viccmesterként emlegették a sepsiszentgyörgyiek, jó évtizede igazi küzdőként, az élni akarás példaképeként tartják számon, aki tréfáival most is megnevettet, pozitív kisugárzásával pedig optimizmusra hangolja a legborúlátóbb embert is.
Pásztor Csabával hat esztendővel ezelőtt beszélgettünk először betegségéről, arról, hogyan fogadja el helyzetét, mi ad erőt a küzdéshez. Lapunknak akkor azt mondta, fiáért akar élni, akinek nagyon nagy szüksége van rá, hisz tizenhat éves korában elveszítette édesanyját, azóta számára édesapja jelenti a biztonságot. Ifjabb Pásztor Csaba azóta önálló fiatalemberré vált, Amerikában találta meg boldogulását, leigazolt biketriálos sportoló, több rangos verseny bajnoka, édesapja szerint megkapja a neki járó elismerést, értékelést. Gyakran találkoznak, mert betegsége ellenére Pásztor Csaba egyfajta világutazóvá vált, gyakran látogatja meg fiát az Egyesült Államokban, váltakozó hollandiai és sepsiszentgyörgyi kétlakisága mellett évente több országban fordul meg turistaként. Egyedül utazik magányos farkasként, de a szépet mindenütt meglátja, magába szívja és gazdagítja lelkét. „Mindig harcos voltam, az pedig, hogy ki hogyan küzdi le a nehézségeket, egyénre szabott, egyik ember a hideget szereti, másik várja, hogy kisüssön a Nap és felmelegedjék az idő. És nálam mindig ki fog sütni a Nap” – vallja.
Az elmúlt években tizenegy oldalbordája volt eltörve, részt vett két svájci gyógyszerkísérleti programban. Esetét pozitív történetként mutatták be orvosi konferenciákon, a gyógyszerek megfelelően hatottak, de a kezelést jelenleg is folytatni kell. Öt esztendővel ezelőtt gerincvelő-átültetésen esett át.
– Ez az öt év az új korom. A transzplantáció után számítom a második életemet. Két születési dátumom van: egyet beírtak az anyakönyvbe ötvenegy évvel ezelőtt, a másikat a transzplantációkor. Ez nagy esély az ilyen betegeknek, tulajdonképpen újraépítik a sejteket a gerincben. Saját véremből vették az őssejteket, egy második átültetésre való adag jelenleg is le van fagyasztva, ha netán szükség lenne rá. Akartam élni, és ezért sok mindent megtettem. Hat éve kapok havonta kemoterápiás kezelést, ez most karbantartás, mivel nagyon hamar fejlődhetnek a daganataim. Jelenleg tizenhat daganatom van, kilenc stagnál, nem fejlődött tovább, a többi olyan állapotban van, hogy jelenleg uralható, de bármikor fejlődhet. A legtöbb daganat a gerincen helyezkedik el, de van a koponyámon, belső szerveimen, tüdőn, májon, csípőcsonton. Az összes rosszindulatú.
Táplálni kell a lelkierőt
Helyzete és a rákstatisztikák szerinti kilátások ellenére nemcsak önmagát erősíti, hanem sorstársait is, akik közül többen el sem kezdik a kezeléseket, vagy időközben feladják, mert nem látnak eredményt, de megismerve a Csaba pozitív hozzáállását, egyesek közülük erőt merítenek a küzdelemhez.
– Nekem is vannak hullámvölgyeim, de ha fizikai, szellemi, lelki erőnket megpróbáljuk egyensúlyba hozni, akkor rendben vagyunk. Ahhoz, hogy pozitívan tudjunk gondolkodni, legnagyobb hajtóerő a lelkierő. Ha a lelkierőnk megvan, mindent le tudunk győzni. Ezt próbálom átadni másoknak is. Sokan azt kérdezik, honnan van az erőm. Ezen néha még én is elcsodálkozom, de már tudom, hogy a lelkierőt naponta kell táplálni.
Pásztor Csaba kezdettől egy brassói magánklinikán kapja az alapkezeléseket, gerincműtétjét Budapesten végezték, a transzplantációt Marosvásárhelyen. Utazásaira magával viszi a részletes orvosi leírást tartalmazó iratcsomóját, és mindig ott kapja meg a soron lévő kemoterápiás kezelést, ahol éppen tartózkodik. Lăzăroiu Mihaela brassói onkológust nemcsak kezelőorvosának, hanem igazi mentorának tartja.
– Első perctől ő kezel, ő mentette meg az életemet, tehetséges onkológus, rengeteg sorstársamat próbáltam feléje irányítani, volt akit sikerült megmenteni, volt, akit nem. Ő sem Isten, csak ember.
Köztudott, hogy az onkológiai kezelések csupán egy részét finanszírozza az egészségbiztosítási pénztár, a rákos betegek óriási összegeket költenek gyógyulásuk reményében. De akinek nincs pénze, nem tudja előteremteni a hatalmas összegeket, annak muszáj belehalnia? Pásztor Csaba szerint igen.
Úgy véli, pénzzel nem lehet egészséget venni, de hozzásegíthet az élet megnyújtásához vagy ahhoz, hogy jobb állapotba kerüljön a súlyos beteg. Ő maga is rengeteget költött a kezelésekre, gyógyszerekre, amelyek közül egyeseket csak külföldről tudott beszerezni. Az első időszakban a vállalkozásából gyűjtött tartalékot használta fel, később a családja és egy barátja segített anyagilag.
Amikor arról kérdeztük, hogy érzi magát, vannak-e a fájdalmai, viccesen azt mondta, amikor nem fáj semmije, akkor arra gondol, hogy valami baj van.
– Amit nekem kellett elszenvednem, az sok egy embernek, de ha ezt kibírtam, úgy gondolom, példát kell mutatnom másoknak, akik hasonló helyzetben vannak. A hajtóerőm a fiam volt. Nagyon felnéz rám, mindig támogatott, mai napig naponta beszélünk telefonon, skype-n, és van úgy, hogy csak annyit mond: Szia, kopasz, szeretlek.
